Online lista

1 látogató van online
0 vendég, 1 bots, 0 felhasználó
Powered by Visitor Maps

öööööö

Nem bírom a koránkelést…. :( Pontosan háromnegyed órája bootolok, és még csak negyedig vagyok betöltve… hihhhhh. Ja, és még hétfő is van… :/ pontosan egy hete ugyanilyen kelések közepette húztam meg a kocsit kétszer 24óra leforgása alatt. Ma nem vagyok hajlandó beleülni a kisöregbe… úgy fog kinézni lassan, mint valami roncs, aztán elindulhatok vele a redbull ládaderbi flúgos futamon. Baathory lefújja rózsaszínre, ráakasztok pár bugyit, melltartót zászló gyanánt, aztán hajrá… pfffff :)

Kíváncsiság

A kíváncsiság egyeseket arra késztet, hogy felfedezzék Amerikát, másokat meg arra, hogy az ajtó mögött hallgatózzanak.” (Jose Maria Eca de Quinteros)

Én nyitva hagytam ezt az ajtót, gyertek bátran, mindenkit szívesen látok. De benne van a pakliban az is: aki kíváncsi, hamar megöregszik… ;)

Nem fáj

Kamaszkoromban a kollégiumban a negyedikesek egyik emeleti termében olvastam egy padba vésett verset. Nagyon megfogott benne valami… Azóta eltelt 18év. Most eszembe jutott, mintha értelmet nyert volna… agyamba fejest ugrottak tegnap éjjel ezek a sorok. Szinte magam előtt látom, ahogy az ódon, öreg pad sok mindent megélt lapján fájnak a tollal keservesen vésett betűk… mennyire tudott fájni akkor minden, és hogy túlcsordult az öröm… minden érzelem oly intenzíven élt. Hiszen kamaszok voltunk, éltük az életet, megváltottuk a világot, álmodtuk a jövőt…

Most ha számadást vetek, mi az mi megvalósult abból, amit elgondoltam magamnak… elgondolkodtat. Rájöttem, nem nőttem föl teljesen. Nem komolyodtak meg az álmok, nem nyugodtak le hullámok. Van amit más szemmel látok, talán már pénzt is keresek, napi szinten foglalkoztatnak “felnőtt problémák” lásd csekkek, papírok, hitelek etcetera… De mintha még ugyanúgy keresném a helyem a világban, mint akkor… viszont rettegek, mert az időm lassan fogy. Már nincs előttem tengernyi, mint akkor, régen. Már nem mondhatom, óóóó, majd ha húsz leszek, ha huszonöt…

Ó, a francba… :) Nem mentem férjhez, nem szültem gyereket. Nem mondom, hogy bánom, egyszerűen nem így alakult…eddig persze rendben lévő, hosszú kapcsolataim voltak, amiket megöltem szépen csendben…mert semmi sem volt elég jó nekem. Bevallom gombóc van néha a torkomban, mikor irigylésre méltó párocskákat látok, ahol minden olyan rózsaszín lufis, hepi, kerek történet. Akik kikiabálják a világba mennyire boldogok együtt, mekkora a szerelem. Összeszorul a gyomrom, néha azt érzem, olyan egyedül vagyok… Hiszen nem élek hétköznapi életet. “kergettem az Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom… enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek.”

És tudom, ezt most olvasni fogja sok ember aki megért, sok kárörvendő is talán. De nem baj. Régóta írtam ezt a blogot, sok mindent megosztottam Veletek. Jót, rosszat. Talán amikor igazán baj volt, csak versben utaltam rá. Sosem mertem nyíltan vállalni bizonyos problémákat. Féltem attól, erősítem a sztereotípiát, ami a magunkfajta “lényeket” körbeveszi. Most mindegy.
Mert nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, mi fáj, azaz mi nem fáj:

Nem fáj

Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj

Síromra ez jön, más semmi:
Szerettelek.
Hogy kit, nem tudja senki -
Nem fáj

(Altenberg, ford. Karinthy Frigyes)
aloneauthum

Trapéz és korlát

Sötéten hátat forditasz
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, – vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.

Pilinszky János

Éppen meghasonulásban vagyok saját magammal. :( Bocs mindenkitől. Jönnék én és írnék, de egyszerűen most semmi sem egyszerű… Keresek egy utat, kompromisszumokat, de semmi sem fekete vagy fehér… :( Mindig is tudtam azt, hogy nem könnyű velem. Nem könnyű elfogadni azt, aki vagyok, ahogy élek… Mi a fenét tudnék tenni azon kívül, hogy önmagam adom? Mit takar az a szó, hogy szeretet? Feltétel nélküli elfogadást,türelmet? Mi az a pont, ahol engedek és ahol a másik enged? Mikortól okozok fájdalmat és mikortól okoznak nekem? Miért van az, ami nekem természetes, az másnak nem és fordítva? Hol kezdődik egy helyes értékrend és hol ér véget? Nem találom ezekre a kérdésekre per pillanat a választ… :(

Arthur Rimbaud: A részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltábláúl sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyílazva meztelen.

De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, -
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban,
Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,
Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve
Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként
A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője,
S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt,
Mint almák hűvös húsa csúszik a gyermek-torkon;
S hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt
Letisztúlt rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek
Költészetében, melybe csillog csorog és béke
S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek
Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

Mert kékes színüket átfesti drága mámor
S ringatja enyhe rengés a réz-szín nap alatt,
S nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily puhán szól,
A rőt s rosszízü vágyak ettől megalszanak!

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt,
S a mélységek hintáit s kanyargó áramát
Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt,
S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva,
Míg alvadt messzeségek violája ragyog
S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna,
Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen,
Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt
Az óceánok csókja: izes áram a mélyben
S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.

És át sok hónapon, mint ha dagály robog
A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda,
Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok
Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton
Párduc-szem fényű és virágos szigetek
Kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón
A pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón
A sás közé akadt Rém poklos teste reng,
És vizeket rohadni örök szélcsendben állón,
S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs
Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak,
Hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás
S enyhűlni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék
Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt,
S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték
S olykor hizelkedőműl édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve: aludni még alább…

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,

Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékűl,
Utam kapút az ég izzó falába fúrt,
S zsákmányúl téptem onnan, finom poéta-étkűl,
Izes nap-cafatot s szakadt, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza,
S nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt
Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva
A reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget,
Hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva,
S hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg
Alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

- De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte,
S kegyetlen volt a hold és keserű a nap,
Már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe:
Bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan
Vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg,
Hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban
S papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg…

Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja,
Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,
S jelzászlók és tüzek hívalgó gőgjét únja,
S hogy hídak vad szeme bámúljon rá bután…

Tóth Árpád


Direktlink zum Video auf Youtube

grrrrrrrrrr


Direktlink zum Video auf Youtube

Grrrrrrr, paprikás hangulatom van, nem csak nézni lenne jó ezt most, hanem csinálni….

ne kerüljetek az utamba, mert kiszámíthatatlan mikor robbanok. :P

VB

Ti kinek drukkoltok? :)

biro1 biro2 biro3
biro4 biro5 biro6

Sopron

Tartoztam még régről egy reklámízű poszttal arról, hogy Sopronban a Tercia Étteremben mennyire iszonyúúúúú finomat ettem. Aztán valahogy bokros teendőim közepette elfelejtettem megírni ezt, de most, ismét aktuális Sopron. Ugyanis kezdődik a Volt fesztivál, ahol csütörtökön Billy Idol bácsi nyomja, és lesz Quimby is, meg minden, ami szemnek fülnek ingere. ( Éppen azon okoskodom Marcsikámmal, hogy ejtjük meg ezt a túrát… le kell jussunk holnapután, nincs mese. )

Nem bírtam megállni, hogy ne tegyem fel ezt a képet, amin éppen a lift előtt megterítve eszem egy olyan steak-et, amire nincs szó, annyira finom…..mmmmmm….

Tehát a reklámízű poszt szó szerint értendő, ugyanis ha Ízeket akartok érezni, nagybetűvel, akkor üljetek be egy kajálásra a Terciába. És irány a VOLT. :)

tercia

Ülök a töröknél a teraszon

Szombat éjfél, ülök a körúton a töröknél a teraszon. Két pofára tolom a gyrost az arcomba, mikoris a következő beszélgetésre leszek figyelmes.

Lány: … igazából most arra gondoltam, hogy meg kéne alapoznom a jövőmet… talán nem a Zarában kéne vásárolnom, hanem a H&M-ben, vagy talán még ott sem? …. de én csak minőségi ruhát vagyok hajlandó felvenni, és 30ezer alatt nem vásárolok ott….

Fiú: …igazad van, nagyon fontos a minőség….

Lány: … az a baj, hogy rájöttem, semmi sem érdekel mostanában, nem jó ez, jogsit is meg az iskolát is kéne csinálnom, de valahogy nem tudom, mi érdekel igazából…. szóval az a baj, hogy nekem fontos a stílus, és ezért nagyon fontos hol vásárolok, ez érdekel igazán…de a jövőmre kéne gondoljak, nem szabadna költekeznem… de hát nem mehetek a kínaira…éééérted, a stílus és a minőség….

Ennél a pontnál hátrafordultam: tipikus elsőrandis párocska, pasin laza öltöny, kislány semmitmondó arcú, 23körüli fruska…. és be nem áll a szája, a pasi a későbbi  laza cida érdekében lelkesen átérzi a problémát….

Lány: … egész nap semmit sem csinálok, olyan rossz, nem tudom mit kezdjek az életemmel, a Sanyi is alig jön, nem találkozunk már…szóval nem tudom, lehet nem kéne a Zarában vásárolnom, te mit gondolsz erről, ugye megértesz engem….

Amíg tömtem a búrám, addig ment ez a párbeszéd. A végén már nem bírtam tovább és hangosan röhögni kezdtem… Fú vazzze….. valahogy megértem Sanyit. :)

Új szóróanyag, MészárosDóris

Talán mert a fotóbolt nem csak azért van nekem, hogy lapos valagból brazil segget csináljak, meg lógó ciciből Pam Anderson csöcsöt. :)   Najó,  jövő héten megyek tetováltatni.  A következőt szeretném, folyóírással a tarkómra: Ignoramus et ignorabimus.

cowboydedikalo
doradedikalo2010nyar

Veri az ördög a feleségét

Veri az ördög a feleségét

a fűben elhullott rózsaszirmok

öngyilkos művész

vércseppjei egy zöld festővásznon

fent felhők, tejszínhab felhők

árnyékuk lődörög a homokban

bús szélfútta kócos tekergők

vándorcirkusz az ég országútján

a repülők csíkjai közt a forgalomban

Fotózás a Sólyomfészekben, Antal Gergő (Alien)

http://meszarosdora.hu/wordpress_fotok/solyomfeszek/fromdusktilldown05.jpg

Maria Bellucci és én cowboyt játszottunk, mert Karcsi a Pilisi Sólymok motorosklubtól volt olyan drága, hogy odaadta a klubházat azaz az éttermet fotózni. :) Gergő ismét a helyzet csúcsán volt. Bár éjfélkor még csak tébláboltunk, éjjel kettőre ezek a képek sikeredtek. :P

Lelkiismeretfurdalás

Basszus, Viki megkért tegnap, hogy menjek át az oviba, megnézni felvették-e a kislányát.

Az ovi egy sarok, de épp depressziós rohamom volt, szokás szerint bőgtem és nem mentem sehá. Gondoltam majd ma. Ők türelmetlenek lévén, este az apósával erre gurultak. Az ovi zárva volt, após átugrott a kerítésen, hogy megnézze a papírt az ablakban. Ma gipszelik mindkét kezét.

Hogy lehetek ennyire, ennyire, de ennyire… szar alak…. :(

thirteen


Direktlink zum Video auf Youtube

Bad luck wind been blowin’ on my back
I was born to bring trouble wherever I’m at
With the number ’13′ tattooed on my neck
That ink starts to itch
Black gon’ turn to red

I was born in the soul of misery
And I never had me a name
They just give me a number when I was young

Got a long line of heartache
I carry it well
The list of lives I’ve broken
Reach from here to Hell
And a bad luck wind been blowin’ on my back
Pray you don’t look at me
And I pray I don’t look back

I was born in the soul of misery
And I never had me a name
They just give me a number when I was young

Found me with a preacherman confessin’ all I done
Catch me with the devil playing 21
And a bad luck wind been blowin’ on my back
I was born to bring trouble wherever I’m at

Mészáros Dóra újra itt

Nos, megtértem köreitekbe ismét…. :)

Talán több időt töltöttem távol, mint illett volna, sajnálom… nem hanyagoltalak el Titeket teljesen, mert gyakran felugrottam megnézni mi a helyzet a kommentekkel, de valahogy nem volt ihletem írni.

Barcelona után elindultam Németországba, ahonnan öt nap után két kilóval könnyebben és egy mandulagyulladással gazdagabban jöttem haza. Kérdéses volt az is, hogy fenn maradó két estét meg tudom-e csinálni. Bocsánat kérek mindenkitől, mert  nem vettem föl a telefont, nem válaszoltam az emailekre, üzenetekre. Négy napig feküdtem az ágyban delíriumban, nem ettem, és inni is csak teát sikerült. De a show-nak folytatódni kell. Az orvos azt mondta, ha egyáltalán felkelek, kórházban kötök ki. Ezekkel a kilátásokkal, begyógyszerezve, 39 fokos lázzal ültem a ferihegyi reptéren péntek délután 4kor. Öt órával később már műsoroztam, éjjel  kettőkor pedig magam sem hittem el, de kedvenc német clubtulajunk a  múltkor említett motorosklub helyi székházában próbálta belém erőltetni azt megihatatlan kék löttyöt, ami a kedvenc italuk. Én nagy röhögések közepette  toroköblögető vízzel akartam megitatni, amire ráfogtam, hogy abszint. Mit tesz Isten, valami megtáltosodás tört rám… lehet hatott a sok kacsintás, amit küldtetek.

Szombat éjjel ismét meló,vasárnap a reptérről hazaérve már indultam is tovább, megmenteni egy holland legénybúcsús csapatot, akiknek épp egy sztriptíz hiányzott a bulijukból.

Azért, bevallom férfiasan, eléggé megreccsentem ezalatt a két hét alatt… :(

Azóta már eltelt hosszú idő, de erőm még most sem több, mint egy marék lepkének. Szerdán fotózunk Macho Alien Gergővel, de most már fel és nem le kell rólam retusálni a kilókat. :)

Az Alkonyattól Pirkadatig Klubban fotózunk majd western jellegű sorozatot, cowboykalap, whiskey, póker, Maria Bellucci.

Dóri hepi, mert újra rám jön a szakadt farmerom, amiben huszonévesen járkáltam koncertre. Ez volt Dóri 2001 október 26.án. Nem röhögni…. Hell yeaaaaahhhhhh….. :)

dori2001

Barcelona fotók

Egy valamit sajnálok. Gaudi házakra nem maradt időnk, konkrétan elmosott minket egy hatalmas felhőszakadás… :( A meseszökőkút viszont hatalmas élmény volt. Vattacukorszökőkutat és epertorta szökőkutat soha az életben nem láttam még. Ezidáig! :)

My sweetest fanmail ever

Ma ezt a levelet kaptam. Ez az idei, sőt, az elmúlt évek legcukibb levele… megosztom veletek. :)

mymailbox

Barcelonát leírtam marad Szfehérvár

Hazajöttem ebből a Barcelonai hakniból, inkább nem nyilatkoznék, mert életem legrosszabb kiállításán vettem részt. Nem vagyok prűd, már miért is lennék az, de amit ott láttunk, még nekem, sokat látott embernek is megdöbbentő volt.
Vásárolni nem sokat lehetett, a standokon főleg műsorok voltak. Bár ne lettek volna. A spanyol lányok állítólag 100euróért egy nap 5-6 alkalommal léptek fel. Ezek a fellépések főleg abból álltak, hogy a közönségből orálisan kielégítettek embereket, vagy pornószínész fiúk dugták őket a színpadon brutális módon, pofozva, köpködve. Jobb esetben csak a puncijukba töltött ásványvízzel locsolták a közönséget. Mellettük egy meleg stand volt, aminek a színpadján fiúk közösültek, vagy dugták egymást vibrátorral. Egy idősebb, elég csúnyácska nőt például egy blackanddecker fúrógépre erősített vibrátorral dugott meg egy pasi minden órában egyszer velünk szemben…
Európában nem voltam még olyan kiállításon, ahol ezeket a dolgokat ilyen formában engedték volna. Azt hiszem, egykét dolog a retinámba égett.
A probléma az, hogy sokkal több férfi látogató nézte a gay fiúkat, mint minket, csinos pornósztárokat. Azzal sem tudunk versenyezni, amit a lányok műveltek, de nincs is szándékomban efféle dolog….
Furcsa volt, hogy a spanyoloknál ennyire el van eresztve a gyeplő… :(
Hétvégén még itthon vagyok, majd utána megyek a német turnéra. Addig gyertek Fehérvárra pénteken. :)
A2plakat2

Barcelona

Sajnálom, mostanában nem tudok túl sűrűn írni. Ennek az az oka, hogy túl sokat vagyok külföldön, amikor pedig itthon vagyok is csak aludni és dolgozni van időm… :(

Bőröndökből élek , kiállításról diszkóba, klubból fotózásra, legénybúcsúba, onnan jó esetben az ágyba, rosszabb esetben újra autóba zuhanok.

Múlt héten alvás nélkül tettem meg a Bp-Mannheim, meló, majd vissza Mannheim-Bp távot, hazaérve délután még megvártam drága gyerekkori barátom, aki csak aznap ért rá átugrani megbeszélésre…Röpke 40 óra ébrenlét után nem sikerült magam kipihenni, azóta sem… :(

Holnap Bécsből indulunk Barcelonába. Kívánjatok nekem jó szelet. :)

barcelona

 

Óvatosan kívánj

Nagyon boldog vagyok, hogy mindent megkapok a sorstól, amit kérek.

Már csak egy valami hibádzik.

Nem lehetne ezeket szépen sorban , időben egymás után tenni? Mert így egyszerre nem kicsi problémát okoznak. Talán, ha nem a nyakamba borulna minden, hanem kis adagokba kapnám, fel is tudnám dolgozni ezt a sok szépet és jót….

Amikor munkát és pénzt kértem, nem úgy gondoltam, hogy ennyit egyszerre, mindent azon nyomban. Amikor lehetőséget kértem, nem úgy gondoltam, hogy ezret egy napra. Nem jó érzés, hogy cserben kell hagyjak másokat, mert mérlegelnem kell. Óvatosabban kell kérjek ezután. :(

Mert úgy látszik  tényleg megkapom.