Online lista

1 látogató van online
0 vendég, 1 bots, 0 felhasználó
Powered by Visitor Maps

Verseim

Ön a mennyországot hívta

Kicsöng
a vonalban angyali hang
ön a mennyországot hívta
jelenleg minden vonalunk foglalt
ha üzenetet akar hagyni, kérem
a sípszó után mondja
Miatyánk ki vagy a mennyekben
megszenteltem a te neved
de nem jött el a te országod
bár megtettem a te akaratod
itt a földön is
a mindennapi kenyerem holvoltholnem
és megbocsájtottam mások bűneit is
akik ellenem cselekedtek
de nem dobtak vissza kenyérrel
és bevallom
belementem a kísértésbe
de mért vitték többre azok
akik ellened vétkeztek
övék a hatalom dicsőség
A hívását fogadtuk
jelenleg minden kezelőnk foglalt
kérem tartsa átirányítjuk
menjen ön
a pokolba

hinném, hogy be tudok végre rúgni
hogy agyam mögé ugranék
a webtudattágítás vermein keresztül
őrült emberek hisztériáját
hallom ahogy
a rabszállító kocsik
a fáradt reggelben
vonulnak el egy ∞ alakú ház előtt
ahol, hiába test lélek
ebben a mindenkivel barátkozó
őrült zajban
söresőtáncot járva
végzem az unalom szertartásait

Város

Mikor felkel a hold

ezüst szempilláját megrezegtetve

végigszalad a nedves macskaköveken

csillagporos ruhájáról

gyémántcseppek

akár a zápor

hullanak az aszfaltra

esőcseppek villannak

lassan elhal a várospár kósza fékcsikorgás

a folyó, mint olvadt fém

kúszik alá

spirálos ékszer

antik istennő nyakán

pár lakóhajó

akár fáradt gyöngyök úsznak

pár perc múlva holnap

ha nem leszek sem változik meg a világ

senki nem fog keresni

csak a kormos kémények a háztetőn

a sötét kapualjban hiányolnak

a pergő vakolatot könnyező téglák

a hajszálrepedésekben

nyugszik tovább a

végtelen idő

Átok?

Mi ez az átok
mi sújt
már évek óta
ezek az álmok
milyen hajnal
ha ébredek
döbbenten riadtan
ágy alatti szörnyek
akikkel együtt élek
mi ez a fény
ami zavar
mi lesz még
amit elveszítek
mi ez a sötétség
lakozik rémülten bennem
miért kap hatalmas erőre
minden párás ködös este
hol leszek holnap
hol ébredek
miféle reggel
milyen vadállat
alszik
álmodva szunnyad
bennem

Veri az ördög a feleségét

Veri az ördög a feleségét

a fűben elhullott rózsaszirmok

öngyilkos művész

vércseppjei egy zöld festővásznon

fent felhők, tejszínhab felhők

árnyékuk lődörög a homokban

bús szélfútta kócos tekergők

vándorcirkusz az ég országútján

a repülők csíkjai közt a forgalomban

kéklángú tűz

ólmos éjszakákon ébren
űzött vadról álmodom
néma tó a pupillája
benne magam nem láthatom
őrült álmom nem vigyázza
lidérc
előbb alszik el
felébredni sem fog soha
fekete álomba ringat el
mélyében kéklángú tűz,
gyűlölet ami
nem pihen
ágyamban ébredve reggel
jégkígyók fonják a lelkemet
pedig
vártam őt százezer éven át
millió csillagév hajnalán
mint tejútra tévedt
bolygó vándorok
keresik merre van nyugat
szökött fegyencek
futnak
maguk sem tudják
csupán tova
futottam kerestem
az évek morzsáiban kutattam
utánad hiszen
évezredekkel ezelőtt
veszítettelek el téged
hiába kerestelek
nappal s csillagporos éjjel
üresség mindenütt
szerelem
csak álom
felébredjek végre
én csak
azt
várom