“Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.
S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.”
Zelk Zoltán
Igen, nincs is jobb egy esti fürdőzésnél, vagy utána még jobb?
Hú te jó ég! Te aztán nem vagy szégyellős! Ez jutott elsőnek eszembe :O …
Zoli bácsi tudta miről beszél!
Nincs villany?
De, csak elment az áram… … vagy csak az automata oldott le… … a következő kép, hogy Dóri egy szál angyalbögyöllőben a biztosíték szekrényben kotorászik! (a szomszédok legnagyobb örömére)
Egyébként izgalmas kép, egy szép versel.
(lehet hogy bemagolom, sosem lehet tudni mikor ránthatok elő belőle néhány sort)
Plasztikázni? Na neee. És megint: na neee. Ha ez a fotó nem győz meg magadról, akkor irány a süketszoba
Nekem az első ami eszembe jutott, hogy de szép antik zuhany+csap…
(A női szem ugye… )
De a második persze az volt: Szép vagy Dóri!
Naja, az antik csaptelep.
Nem semmi hajsza volt annó. Pár éve még hiánycikk volt, mit sok minden ebben az országban. 
milyen szép a bordűr!
de a villanyszámlát máskor fizessed be!!!
Dóri te mindig gyertya mellett zuhanyzol
? Mellesleg megmoshatom a gyönyörű hátad 
?
Pfúújj! Sok perverz!
Egyébként nagyon jó kép, szép vers, tetszik-tetszik!
Ezen a képen úgy látszik, mintha hátul vágattál volna a hajadból? Tényleg? Vagy csak össze van fogva? Egyébként nagyon jól áll ez a frizura így ezen a képen! (hüvelykujj felfelé mutatós ikon)
Nem vágattam. És nem is fogok. Szeretem a hosszú hajat.
Mi is!
Szenzációs kép!
That is a very nice picture, You are a verry beautiful woman!
Szia Dóra!
A képeid nyilvánvalóan jók, elsősorban nem is emiatt pötyögök ide. Beleolvastam az itt megjelent verseidbe és van bennük valami újszerű nyersesség, valahol mégis elgondolkodtatóak. Írogass bátran, jómagam elsősorban ezt teszem.
Hitvány korona
Széllel bélelt boldogságod helyett
visszakacsint a vénülő idő.
Halvány arannnyal épphogy befedett
baljós, csillogó kicsiny glória.
Rozsdáló, vacak, hitvány korona.
Körbefonnak a szürke nappalok,
belealszol, kerülni nem tudod,
s hadifogolyként adod meg magad.
Hitted, örül, ki magasra jutott.
Ám elmondja, hogy ő is elbukott.
Élet, balgaság, felpörgő kerék,
hasadó tengely, durva féknyomok.
De ki a boldog, ha ők sem boldogok.
Magasan, messze a nagy átlag felett.
Nem másabbak. Esendő emberek.
Húsvér közöny, tépkedő unalom,
majd lehullanak a semmi könnnyei.
Torkod körül megszorul a hurok,
s én veled együtt belepusztulok.
Ha döntenünk kell jól kell dönteni.
Hátamra dobott kis öltönykabát,
nyakadba hajtott drága műselyem.
Csapjuk földhöz a kristálypoharat.
Nem élvezem az édes-bús nedűt
s e forgatagban helyem nem lelem.
Érzed a hajnal nyirkos fényeit,
messziről jönnek megtört sugarak.
Átrohan rajtam, rajtunk. Széthasít.
Együtt halódunk víg pompa alatt.
S ronggyá tépjük virágunk szirmait.
Eljátszom azt, milyen fontos vagyok
és kifelé víg énem mutatom.
Neked, neki. Aki csak kémleli.
Hadd higgye csak. Két kezemben fogom
szép lombhullásos hazug alkonyom.
Fényesítsük a hitvány koronát,
tiéd sem külömb. Elmondtad nekem.
Nappal díszít ám éjszaka zokog.
Én porban nézem lábaid nyomát
s te önmagadba fulladsz csendesen.
2010. április 23-án
Dobos Attila
**********************************
Szia Dóri!
Azt hiszem ez leginkább rám jellemző. Vagy mindannyiunkra-ki tudja. Nemrég jutott eszembe a fenti pár sor.
Kellemes hétvégét!
Szia!
Csodálatos melleid vannak, karcsú derekad…rettentően érzéki. Én is nő vagyok, minden elismerésem!