Online lista

5 látogató van online
3 vendég, 2 bots, 0 felhasználó
Powered by Visitor Maps

Mészáros Dóri hópárducnak festve, Szőrme Ellenes Péntek promo

 

promo2

promo3

Testfestés: Manó. Holnapra kapok képeket az elkészült anyagból, valamint kint volt a TV2 Aktív. Pénteken vagy hétfőn leszünk adásban. Óhhh, és Ganxsta Döglégy Zoli szintén olyan bolond mint én, karitatív fázott ő is a kifutóban, bár rajta volt nadrág, topless nyomta, mert ő mákos… :)

“Gyere hozzám, Szürke Testvér, gyere hozzám, Ridegfarkas, mert nagy játék készül…”

„Jól vadásztál? Mondd el nekem.”
„Testvér, hideg volt a lesen.”
„Hol van, melyet űztél, a vad?”
„Testvér, a sűrűben szalad.”
„Hát büszkeséged merre van?”
„Testvér, behorpad oldalam.”
„Szélsebességed elhagyott?”
„Testvér, odúmban meghalok.”


Farkasok….Veresegyházon megmentik őket, vigyáznak rájuk. Bőrükből nem lesz szőrme, és falkában élhetnek, a mezőn és a fák között, a vackukban. Nem ketrecben, kétszerkét négyzetméteren, a saját ürülékükben róják a örök köröket. A Fehérkereszt Állatvédő Liga megadja a tiszteletet, ami jár nekik. Mert bizony hozzám hasonló módon, akad még olyan ember itt, aki tiszteli az állatokat. Nem tárgyként, látványosságként, ennivalóként, státusszimbólumként, vagy alattvalóként. A Medveotthonban jól érzik magukat. Bár a szemem előtt tépték szét a döglött nyulat, még ezt is elnéztem nekik. Szó szerint… mert nem mertem odapillantani.
Viszont mindent felülírt az, amit a szemükben láttam. Az ősi láng, a Vadon minden szava. Tudtam, hogy mekkora szó az, hogy bemehettem közéjük. Két lábon állva az arcomat nyalták…elöntöttek az érzések…mert vadállatok még ők, megmaradtak annak. Nem lettek kutyák, nem lettek az alattvalóink. Megmaradt bennük az a távolság, ami oly távoli, régmúlt időket idéz, mikor az ember éjszaka még a barlangjába bújt. A tűz életet jelentett, biztonságot, hiszen kint a sötét éjjel ők vadásztak ránk. Akkor még a természet volt az úr. Az ember élelemért ölt, nem puszta kedvtelésből. A szőrt azért viselte, mert meleget adott, nem azért, hogy luxust demonstráljon az Operabálon. De mi emberek megrontottuk az egyensúlyt. Az Úristen nem adott nekünk puskát, atomfegyvereket, de mi megteremtettük ezeket, csak hogy elpusztítsuk egymást és a világot.
Bár épp elég fájdalmat kapunk cserébe, nem tanulunk semmiből. Pedig semmi sincs véletlenül. Természeti katasztrófák, egyéni tragédiák, mind penitenciák mindazért a temérdek gonoszságért, amit elkövettünk “emberi mivoltunk során” . Sosem tanulunk már meg  jónak lenni, mert emberek vagyunk…kegyetlenek és aljasak. Kihasználjuk egymást, a világot, átverjük, becsapjuk társainkat, talán még önmagunkat is. Pénz, hatalom, hamis siker mozgatja az embert, néha az Isten könnyeit vélem látni, ha esik az eső… siratja az emberiséget, amit jobb sorsra teremtett…valaha a maga képére. Jól eltávolodtunk mindentől, amitől szép lehetne a világ…

A Szőrme Mentes Világnap közeledtével örömmel fogadtam el a felkérést, amivel megtiszteltek a magyar állatvédők. Így talán egy porszemnyi segítséget tudok nyújtani abban a harcban, amit önmagaménak is érzek. A szőrmeiparban világszerte képesek még arra a kegyetlenségre is, hogy állatokat élve megnyúznak. Sok mindent nem tudok tenni ez ellen, mint hogy nem hordok valódi szőrmét, valamint segítek a Fehérkeresztnek egy reklámkampányban.
Hét elején fogjuk fotózni, remélem eléggé gondolatébresztő és figyelemfelkelő lesz.
Majd referálok Nektek, a Kedvesem jön velem ismét “farkasokkal táncolni” és backstage fotókat készíteni.

“Ketrec volt bölcsőm nekem,
az embert jól ismerem,
tört rácsomra mondhatom:
emberfi, ügyelj nagyon!
Illat s dísz után ne fuss,
macskaösvényre ne juss.
Hagyd a majom-kérkedést,
zsákmányoddal hencegést.
Füttyre válaszjelt ne adj,
tartsd vadászirányodat.
Áldjon őzet őriző
hajnali köd, lágy eső!
Szél, fa, víz a föld felett
s a vadon legyen veled! “



Ismét ciki vagyok

Azért van annak valami diszkrét bája, mikor rájőve, hogy egy hónapja lejárt műszakijú kocsival közlekedek, sunnyogva osonok a teszkóig esténként. Majd embert’  ráveszem, hogy vigye ki kerepesre vizsgáztatni “a zöreg óódit, ő reggel 6.30-kor kel, a hidegbe fagyoskodik a műhelynél, várva, hogy visszahozzák pestre, jól megfázik, majd délután a kocsiért menve mosolyogva hozza a kulcsot a szerelő…
“még egy évig van rajta műszaki, nem kell vizsgáztatni”
Én már meg sem lepődök, csak nevetve kérdem, dehát volt ott egy dátum, hogy lejárt okt8…
“az a zöldkártya, de azt már régen eltörölték”
Úgyhogy legalább fizetnem nem kellett, hazabumliztam kerepesről, ember’ azt mondta: ciki vagyok, majd tüsszentett és orrot fújt…én mondtam, naja…. és szívem mélyén éreztem, hogy most az egyszer igaza van…
…Mondom én, aki engem elvisel, igazán türelmes ember… :P