Tegnap délben szoliáriumba menet egy zsemleszínű kutyusra lettem figyelmes, a járdán feküdt, igen elkeseredett pózban. Először azt hittem elütötték. Gondoltam, hazafelé, ha még mindig ott lesz, megnézem nincs-e komolyabb baja.

Hát, egy óra múlva is ott kucorgott. Majd belepte a hó. Nem bírtam a nagy szívemmel,  és a nyakörvénél fogva hazacipeltem, kapott kaját a kisboltból. Annyira vacogott, majd megvette az isten hidege. Beköltöztettem egy pokrócra a kerti lépcső alá. El kellett mennem a Cool tv-be, mire hazaértem, már nagyon-nagyon fázott szegény, én még így fázni állatot istenbizony nem láttam. Remegett, mint a kocsonya. Engem se kell ám félteni, akkora tragédiaként élem meg ezeket, mintha legalábbis én éheznék, meg fáznék, szó szerint…

Felhívtam a Noé Állatotthont, de azt mondták teltházuk van, nem tudják elvinni. Mit volt mit tenni, beköltöztettem a garázsba. A macskák az ablakból figyelték a mutatványt, akkorára fújták magukat, mint azok a tengeri puffasztott tüskés halak. Gondoltam is, ennek nem lesz jó vége… A garázs lomtárként szolgál, tele régi cipőkkel, a kádammal, ismerősök régi konyhabútorával, éppencsak egy kutyányi hely volt benne….

Lefényképeztem, gondoltam kiplakátolom a környéken. Gondoltam, valami kertből szökhetett el, mert a nyakörve nem volt valami dizájnos… Rémálmaimban öregnéni halála után rokonok ármánya, kutyus kidobása keringett, barátnőim nyugtattak, biztos udvarlási szándékkal lógott meg valahonnan. Este azért még az iwiwen kitettem őkelmét az üzenőfalra. Szerencsére sok ismerősöm van, ők is továbbadták, elkezdett terjedni az üzenet.

Egész éjjel nem aludtam, éhezés, fázás, csavargó kivert kutyasorsok, csakúgy kergették a fejemben egymást a gondolatok.

Reggel pánikszerű kakiltatás, pisiltetés a kertben, macskák hatalmas stresszben, kajáért szaladgálás, és mitévő legyek dolog fontolgatása. Család pánikban, kutya nem maradhat, így is egy állatkert van nálam, ne legyek már bridzsitbárdóóóóó.

Egyszercsak mail jön a címemre: “Üdv, iwiw üzifalon olvastam a talált kutyáról szóló hírt, nem ő az??”

Nagyon hasonlít a kép, tárcsázom a megadott számot: Morgó kutya 8 éves, nagyon barátságos, ivartalanított fiú, a Rex alapítvány Állatsziget menhelyéről szökött meg, káposztásmegyerről. Mindjárt jönnek, megnézik, ha ő az, akkor viszik, a nem ő az , akkor marad, mert nincs több hely odabennt.

Félóra múlva érkezett a rexalapítványos kocsival egy hölgy és egy úr, Morgó kutya chipezve volt, azonosították a kilétét, majd bezsuppolták a kocsiba és elmentek vele. Káposztásról gyalogolt zuglóig, a hóban, fagyban…. nem csodálom, hogy öszeesett a járdán szegényke…

Azóta is itt ülök, meg vagyok rőkönyödve a helyzeten. Persze, minden jó, ha jó a vége, de a szívem azt súgja, Morgó kutyának jobb helye lenne egy családnál, ha már ilyen viszontagságos kis élete van, ráférne egy szerető gazdi. Léccilécci, valaki vigye haza Őt és szeresse helyettem is! Ígérem gyakran meglátogatom, csak valaki fogadja örökbe! Egy éjszakára volt csak kutyám, de ha megtehetném, egész életre lenne…

garázsban:

Morgó után ezen a telefonszámon lehet érdeklődni: 06/1/230-4080 Kódszám:A01332 Adatlap itt:  http://www.rex.hu/?menu=orokbefogadhato