Online lista

5 látogató van online
3 vendég, 2 bots, 0 felhasználó
Powered by Visitor Maps

Na mégeccer.

Amúgy meg a fene megette, mert az előző idézethez úgy illett a betenni szánt képem, mint Michelangelo-tól Ádám teremtése a Trendy Kortárs Művészek Galériájába, hahaha.  :D

Engedelmetekkel nekifutok mégegyszer:
“Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnõ,
tíz tekergõ kéményseprõ,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle, egy MészárosDóri és
egy csíz a csupasz körtefán.”

Ez az egyik, lészen boldogabb is megígérem...

Valahogy ebben a napok óta tartó karácsonyosdiban, hiába gondolkodtam ide, a blogba való idézeten… Volt az eszemben mindenféle: csilingelő-kedves, melankónikus-havas, manósipkás-diótörős-cinkefüttyös, emberségre buzdító meg effélék.  Félóra gondolkodás után maradt Kányádi Sándor.

Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak

a második esély

 Képes voltam kockáztatni: egy Kalamata nevű városban töltöttem a hétvégét, hol is?  Na hol? :)

Hát a görögöknél…  a második esély révén, némiképp szépítettek az előző akciójukon, lásd itt.

Hazafelé kalandos útban volt részünk, egy rozoga taxiban tettük meg az utat az athéni reptérig, ahonnan hajnali 5órakor indult a gépünk haza. Kalamatától Athén 4 órába tellik, ami még kevésbé lenne nehézkes,  de megtenni éjféli elindulással, hárman szorongva a hátsó ülésen, egy szétesőfélben lévő autóban, lábam alatt laptop, ölemben egy kisbőrönddel nem túl kényelmes.  Vigyázzállásban ültünk végig az utat. Nem volt biztató az se, hogy a taxis felesége azért pöffeszkedett az anyósülésen, hogy szóval tartsa férjurát, nehogy elaludjon az úton, jaj…

A szálloda teraszáról a következő látvány tárult elém: helyi vagányok ralliztak az úton tuningolt verdáikkal és a csomagtartóból farmernadrágokkal bizniszeltek..  Késő őszies időjárásban lengedező pálmák, elhagyott tengerparton kókadozó összecsukott napernyők, ürességtől kongó kávézók- és karácsonyi díszkivilágítás.  Ennél bizarrabb látványban nem is volt részem idén, el is illant a karácsonyi hangulatom, hip-hopp, még most is keresem…    :)

gondolataim a mai megszorító intézkedéses nap végére érve-

Ezt üzenem minden kesergő, világválságos hangulatban tengődő, meghalni készülő, spájzoló, siránkozó honfi társamnak: “azé’ plázmátévére, meg bájglire fussa ,csáje!  (És még mindig nem vittem vissza a piros szőnyeget az ikejába, és már nincs is pofám, mert csupa macskaszőr… )

           A vén cigány
  Húzd rá cigány, megittad az árát,
  Ne lógasd a lábadat hiába;
  Mit ér a gond kenyéren és vizen,
  Tölts hozzá bort a rideg kupába.
  Mindig így volt e világi élet,
  Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
  Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
  Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
  Szív és pohár tele búval, borral,
  Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

  Véred forrjon, mint az örvény árja,
  Rendüljön meg a velő agyadban,
  Szemed égjen, mint az üstökös láng,
  Húrod zengjen vésznél szilajabban,
  És keményen, mint a jég verése,
  Odalett az emberek vetése --
  Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
  Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
  Szív és pohár tele búval, borral,
  Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

  Tanulj dalt a zengő zivatartól,
  Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl;
  Fákat tép ki és hajókat tördel,
  Életet fojt, vadat és ember öl;
  Háború van most a nagy világban,
  Isten sírja reszket a szent honban.
  Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
  Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
  Szív és pohár tele búval, borral,
  Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

  Kié volt ez elfojtott sohajtás,
  Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
  Ki dörömböl az ég boltozatján,
  Mi zokog mint malom a pokolban?
  Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
  Vert hadak vagy vakmerő remények?
  Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
  Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
  Szív és pohár tele búval, borral,
  Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

  Mintha újra hallanók a pusztán
  A lázadt ember vad keserveit,
  Gyilkos testvér botja zuhanását,
  S az első árvák sírbeszédeit,
  A keselynek szárnya csattogását,
  Prometheusz halhatatlan kínját.
  Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
  Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
  Szív és pohár tele búval, borral,
  Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

  A vak csillag, ez a nyomoru föld
  Hadd forogjon keserü levében,
  S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
  Tisztuljon meg a vihar hevében,
  És hadd jöjjön el Noé bárkája,
  Mely egy új világot zár magába.
  Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
  Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
  Szív és pohár tele búval, borral,
  Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

  Húzd, de mégse, -- hagyj békét a húrnak,
  Lesz még egyszer ünnep a világon;
  Majd ha elfárad a vész haragja,
  S a viszály elvérzik a csatákon,
  Akkor húzd meg újra lelkesedve,
  Isteneknek teljék benne kedve.
  Akkor vedd fel újra a vonót,
  És derüljön zordon homlokod.
  Szűd teljék meg az öröm borával,
  Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

  Vörösmarty Mihály

Világválság

Nem tudtam mire vélni, milyen okból kifolyólag mondogatják le az előre lefixált karácsonyi céges partikra megrendelt fellépéseimet.  Minap ezt a felháborodott olvasói levelet találtam az indexen:  ” KÖZÉRDEKŰ! Valamennyi munkahelyemen életemben rengeteg illik-muszáj-bulin vettem részt: névnap, születésnap, szilveszter, karácsony… Ezek nemcsak pénzbe kerülnek az amúgy is kispénzű embernek, de italozásra késztetik azt is, akinek ehhez semmi kedve. Igenis a Munka Törvénykönyve mondja ki a munkaidő alatti ünnepségek általános tilalmát! Ez védené a döntő többséget, akik nagyon rühellik az ilyesmit és csupán az állásuk féltése miatt vágnak hozzá jópofát.”  A cikkben elhangzik még: “arra kértük akkor olvasóinkat, hogy írják meg, ha kirívó költekezést tapasztalnak”

És akkor megvilágosodtam, hova tűntek a karácsonyi céges partik a palettámról.

Majd ma reggel még egy olyat is lemondtak, amin csak ajándékokat kellett volna átadnom a hókirálynő ruhámban. Állítólag elterjedt irodán belül a titkárságon, hogy erkölcstelen orgiába fog torkollani a ma esti vacsora, mert sztriptíztáncosnő is lesz. (aki nem vetkőzik, hanem talpig felöltözve: kucsma és bunda átad egy-egy csomagot mindenkinek. )

Még szerencse, hogy céges bulik helyett vannak 50 éves szülinapos műsorok, mostanában erről szól a december. :)

De hogy egy kis jobb kedvre derítsek mindenkit, ezt nézzétek meg. Majdnem leestem a kanapéról, annyira röhögtem.

Vettem neked lepcsit es.
Laskaszűrőt, tepsi szettet.
De te ezt nem értékelted,
Me’ Csengő Zolival megcsaltál.”


Direktlink zum Video auf Youtube

Karácsonyi ajándék Nektek!

Hát végre elkészült… Kicsit szégyellem magam, amiért így eltűntem.

Amúgy, ebben a karácsonyi hangulatban kicsit meglepett, hogy ma délután egy  pasas felhívott egy nyilvános fülkéből, 8.kerületi tájszólással, és konkrétan megfenyegetett, hogy kitépi a belem és agyonver. Mire felocsúdtam és megkérdeztem volna tőle, ugyan mit ártottam neki, lecsapta. Hát, na, neki is boldog karácsonyt…

A többi fotót letölthetitek innen: http://www.meszarosdora.hu/index2.html