Online lista

5 látogató van online
3 vendég, 2 bots, 0 felhasználó
Powered by Visitor Maps

Erotika Parádé-Mészáros Dóri

Összeszedtem magam és kicsikartam magamból a Parádén készült képeket. :) Igen, tudom, olyan vagyok, mint Pató Pál úr… ej , ráérünk arra még! De becsületemre szóljon, hogy előbb-utóbb minden kötelességémet-ígéretemet betartom-teljesítem, csak hát, olyan mészárosdóris tempóban, azaz 10szer olyan lassan, mint mások. :)

2k80411_parade_ 331 IMG_0407 IMG_0650 IMG_0690

 

Mika

Túléltem a hétfőt, a kedd nem is volt rossz , mostmár nem érhet több bosszúság! :)

Lassan kaptok képeket az elmaradt kiállításokról… de elöbb egy kis Mika. :)

Egész este ezt az albumot hallgattam, és tök jó kedvem van most.


Direktlink zum Video auf Youtube

mészáros dóri úúúútálja a hétfőt. (is)

tudom, hogy ma már kedd van, de akkoris…

garfield-4

Itthon:)

Itthon vagyok!

Végre már, mert úgy látszik engem külföldön a balszerencse üldöz… Tegnap reggel, mielőtt elindultam a kiállításra, annyira bevertem a fejem a nyitott ablak sarkába a szállodában, hogy egy tyúktojásnyi daganat nőtt rá rögvest… egész délután egy késsel a fejemre szorítva mászkáltam a csarnokban, a büféből kértem. Rögtön kettőt, hogy felváltva tudjam nyomni, míg az egyik lehűl, addig a másikat és fordítva… enyhe agyrázkódást is kaphattam, az összes tünet jelentkezett… :( egy rakás szerencsétlenség vagyok… Pfujjjjjjjjjj

eh… mészáros dóri a kamugép

 Nos, miután özönlenek a látogatók “egy bizonyos” oldalról, hibákat keresni a stilisztikámban, valamint kétségbevonják a szavahihetőségem, eh, nem vagyok túl boldog.

Úgy gondolom, hogy a saját blogomon úgy írok , ahogyan ezt jónak látom, olyan helyesírási, nyelvtani és stilisztikai hibákat követek el, amilyeneket csak akarok. Valamint, ha tetszik, akár anapesztikus vagy jambikus strófába is verselhetek, senkinek semmi köze hozzá.

Egy valami mégis zavar, miért gondolja bárki is azt, hogy érdekemben állna hazudni a velem történt eseményekről?  Eddig is írhattam volna dajkameséket, akár külföldi kamu szerződésekről, grófokról meg bárókról, akik feleségül akartak venni, vagy akár lehazudhattam volna csillagokat az égről, bármivel kapcsolatban. De nem hiszem, hogy ettől lennék több, bárki szemében, ha szuperlatívuszokban beszélnék saját magamról, bakker.

És tudjátok mit, hehe, a fenébe is, nem is voltam sitten, tényleg nem, egy hang se igaz az egészből, mert a hétvégén maga az Egyesült Államok elnöke küldött értem magánrepülőgépet, hogy nála lépjek fel az ovális irodában, és mindezért egymilliárd dollár ütötte a markom….

….nesztek hitetlenek, okuljatok egy kis József Attilával , ilyen a fajtátok…  :)

NEM TUDUNK ÉLNI

Bennem betöltetlen szomorúság tátong
S gizgazzal benőve minden istenoltár.
Hajh, vágyak anyja, de mostoha voltál.

Eltévedtem járván erdő-rengetegen.
A félelem sikong zirrenő haraszttal
S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.

A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom szorongatja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?

Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák)
Ilyen vagyok én és sose leszünk mások.
Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások.

1922. jún.

Night Life

David Lee Roth -Night Life

When that evenin’
Sun go down
You won’t find me hangin’ round
I know the Night Life
Ain’t no good life
But it’s my life

All the people
Just like you and me
They all just dreamin’
Bout some old used to be
They know the Night Life
Ain’t no good life
Yeah, but it’s my life

Wait a minute
What’s that I think I hear, I say!
Baby, listen to the blues
Hear what they say
Listen to the blues, baby
Hear the guitar play
Don’t tell me life
Is just an empty thing
Nothing but people
A whold boulevard of broken dreams
Cause I know the Night Life
Ain’t no good life
Yeah, but it’s my life


Direktlink zum Video auf Youtube

két napom történe az athéni börtönben

Még az események hatása alatt állok. 3 napra indultam Athénba, de egy kicsit hosszabbra sikerült a kirándulás, mit ahogyan ezt terveztük.

Miss Dorothy Black és Miss Lora Craft, welcome the the jungle!

Minden leszervezve. A klubban, ami elvileg az egyik legfelkapottabb hely Athénban, 3 napra várnak minket, kiplakátolás , promóció, újságírók, fotósok, undsoweiter, felhajtás a köbön. Megérkezve AlPacino, (a klubmanager) várt minket a reptéren, legalábbis első ránézésre, hmmm a Sebhelyesarcú-ból. Meg se lepődtünk, már mondta menedzserbácsi, hogy így lészen, kicsit furcsa arcú emberek vannak arrafelé… főleg az éjszakában.

És lészen 5 csillagos szállodánk dzsakuzzival és szobaszervízzel és internettel. És úgy vagyon…

Este kicsit rámtört a pánik, klubba való menés előtt, fáradt voltam, Erotika parádé végignyomása után rögtön indultunk és nem sokat aludtam az elmúlt hetekben. De Lora mondta: Nyugiiiiiiiiiiiii, nemlesz semmi baj, kibírjuk, 3 nap, nem a világvége…

Oh, gondoltam magamban: jóóóóó, semmi baj, én még jövök haza, van egy napom, majd pihenek akkor, majd fotózás, este show és indul megint a mókuskerék, de egye fene, Lorának rosszabb, Ő még Athénból át Milánóba két nap, haza se jön, neki jóval szarabb….

És mit tesz Isten, a klub nem rossz, a színpad ugyan nem túl nagy, de kedvesek az emberek, kapunk narancslé és még kis gyümölcs, ami elfelejteti azt, hogy reggel 7 ig van nyitvatartás és addig maradni kell, mert lássák a görögök, hogy tényleg ottvagyunk nem csak a show alatt, előtte is utána is ücsörgünk VIP asztal.

Az idő nehezen telik, kemény a reggel 8as lefekvés. A szemem összeragad mikor felkelek, bőröndök a szemem alatt és nem nagyon tudom, lassan milyen nap is van és milyen országban, melyik szállodában is ébredek és vajon melyik bőröndben melyik ruhám van itt és otthon és egyáltalán…

inkább lennék “Hey hey ,I wanna be a rockstar…” de kitartás!!! Mert pornstarnak lenni se rossz, ez jutott, rendelünk egy kis salit a szobaszervízzel, zuhany smink és irány a klub megint és megint….

Hullafáradtan eljön az utolsó nap éjjel… boldogság tölti el a lelkünket , mindjárt én haza, Lora Milánó…

Smink feldob, bőröndbe be a fellépőcucc, jön Alpacinó és indulás a klub.

Első show nekem, második show Lora. Hajnal 3 óra, szól a főnök: Lédiz, cámon, gyorsan öltözni közös show, teli a klub, mindenki rátok vár…

Lora felkap öltöny, kalap, én 40es évek szerkó, boa, kesztyű, kellékekért jön a takarító személyzet, leviszi szinpad és már a cd-m a Dj-nél….

Abba a pillanatban a folyosón zene elhalkul és csak a lányok csivitelése hallatszik. Kinézek és látom, mint a kínai piacon, amikor jön a váméspénzügyőrség, hasonló szaladgálás és csivitelés…. hmmm mi lehet itt…

POLICE…. itt a POLICE…

hmm…

Egymásra nézünk Lorával, oks, jó, van szerződésünk, velünk minden rendben, de senki se mond semmit… Hát ülünk tovább nyugisan főnöki iroda… Majd civilruhás nyomozók jönnek kb 10 perc múlva, persze tört angolság, öltözzünk, le az öltözőböl… Nézünk bután: dehát, legyen… föl a kis szűkfarmer, körömcipő, top, kabát, sminkestáska és le az alsó szint…

Ott villany felolva és a döbbenet: ötezer kommandósruhába öltözött tag kaszinózik az asztalok között, a 30 táncoslány megszeppenve ül, mint a verebek a villanypóznán… és ahogy körbenézek, látom a dj-t bilincsbe verve, az ajtónálló jegyszedőfiúkát, aki úgy néz ki banderas kicsiben: copf, öltöny-fehéring… és ott is bilincs, majd a főnök , mellette a takarító, a pultosok, uhhh, bilincs bilincs hátán… És indul a balkán tourist, mert a rendőrök nem viccelnek, üvöltöznek, lökdösnek és nekem csak kigúvad a szemem, sose láttam ilyet.

És lészen pechünk, mert előáll a “mesebusz” és irány a rendőrség… ülünk egymás melett Lora Bébikével a buszon és hívjuk itthon szeretteinket, hogy: Jájáj, nágyon nágy á báj,visznek bejá rándőrség…mágyünk a járd…

Majd ott bezsuppolva fiúk a folyosóra hátul, lányok egy 10 négyzetméteres helységbe, és senki se tudja mivégett vagyunk itt…

Majd hosszú idő elteltével, egyenként motozás a wcben, ami inkább hagyjuk, hogy néz ki, hiszen bár európában vagyunk, ez már a balkáni rész… Kis idő elteltével papírok elkérése, de nekünk nincs kiskönyvünk, mi csak 3 napra jöttünk, nem úgy mint a többi lány… Mi a magyar céggel vagyunk szerződés, ő pedig a görög klubbal kötött… Oh, ahan, ez senkit sem érdekel, ők nem érteni angol….

…csak vártunk-vártunk, étlen-szomjan hosszú órákon át… Közben kivilágosodott, és még mindig nem történt semmi. A lányok felváltva sírtak, ordítoztak, fele oroszul, fele görögül, páran magyarul… A gépünk délután 4kor indult volna. Eltelt ismét 2-3 óra, délután 1 óra lett. A cipőm szorított, éhesek voltunk és fáradtak. A smink belefoly a szemembe és a telefonom lemerülőfélben. Hívtuk a magyar szervezőt, aki mondta, a klub ügyvédje úton van.

Ekkor voltunk ott kilencedik órája. Tudtuk,hogy nem érjük el a repülőt. Közben lassan zajlott a kihallgatás, egyik kihallgatószobából be, a másikba ki. Útleveleket hol elkérték, hol visszadták, különböző görög nyelvű szövegeket toltak elénk, hogy írjuk alá, és csak somolyogtak a bajszuk alatt.

Háromkor megérkezett az ügyvéd. Közölte, 3 órája várt a bejáratnál, de nem engedték be. Közben a csapat felét hazaengedték, de minket még mindig nem és nem tudtuk mi lesz. Nem mondtak semmit, csak bejöttek, néha ordítoztak görögül, meg tört angolsággal, hogy kuss legyen, senki se sír-röhög, cigizik-megy pisilni, mert csúnyán jár. Kezdtünk megszeppeni.

Az ügyvéd közölte, nem lesz semmi baj, délután ötkor elvisznek minket a rögtönítélő bíróságra, majd ott eldöntik mi lesz, nyugi, kiengednek, addig várjunk nyugodtan. Hmm, de mi lesz repülővel haza? Oh, majd holnapi járat, megrendelik, hajnalba megy gép… Uh, dehát ma éjjel a Lorának showja van… nekem reggel fotózásom… hát…így jártunk…

Gondoltam, mindegy már, csak jussak haza…. Közben levették az ujjlenyomatomat, és egyszercsak csattant a bilincs ismét és két perc múlva egy olyan helyen találtam magam, ami kb. a guatemalai börtön szinonímája lehetett volna. Egy szobában állt a díszes társaság, én Lorával összebilincselve, a padokon hajléktalanok feküdtek, a fal fekete volt, a sarkokban vizelet folyt, a falon vér és hányás… Megpróbáltam félkézzel kikotorászni a telefonom, ami már pirosan villogott, hogy legalább videózzak, bizonyíték gyanánt, de észrevették, és mutatták: nem nem, mert nem jársz jól kislány…

Majd elkészült rólam a fotódokumentáció is, ezúton kérek valakit, ha van kontaktja nemzetközi nyilvántartások terén és meg tudja szerezni, kérem küldje el a börtönfotómat, emlékbe….

Fotózás után ismét ordítozás, lökdösés, mesebusz, majd irány a bíróság. Várakozás a folyosón, beterelés bilincsben, majd rövid fülsíketítő rikácsolás a bíró és az ügyvég között. Az ítélet: megyünk a börtönbe. Holnap másodfokon tárgyalják a sorsunkat.

Este 10-kor becsekkoltunk Athénba a fogdára. Bevittek egy szobába és levetkőztettek. A börtönőrnő a következő kérdést tette fel: Ár ju veri bjutiful, my dír, váj duár hír???? És abban a pillanatban megláttam a földön a saját dedikálókártyámat, és a döbbenettől ennyit tudtam közölni: széttártam a kezem és rámutattam. uhh, talán mert én vagyok azon a kártyán…

Oh, juár dorothy blek, cen ju givmí autogramm? Csak azért nem ültem seggre, mert mezítelen voltam és nagyon koszos volt a padló, megkapaszkodtam egy asztal sarkába és mondtam szemlesütve… yesofkorsz….

És a következő szöveget véstem remegő kézzel a kártyára: sok szeretettel az athéni fogháznak, köszönöm az első napom itt…

Majd rámzárult a cella ajtó… Nem tudtuk hány óra van, nem tudtunk semmit. Pisilnünk kellett és fáztunk. Kicsit dörömböltünk, amikoris jöttek és elmehettünk wcre. Hmm…pottyantós papír nélkül. Összekuporodtam kiflibe , hogy ne érjek semmihez, magam alá gyűrtem a kabátom és gondolkodtam az élet nagy kérdésein, a jövőmön stb… pár óra elteltével egy smasszer jött és a rácson benyújtott egy papírt. A konzul keresett minket, hívjuk fel… Igen ám, de nincs nálunk telefon, mert elvették, nincs pénzünk, nincs telefonkártyánk, semmink. Egy doboz cigaretta volt minden vagyonom, valamint 3 szelet kenyér egy narancsal…

Ekkor megsajnáltak. Hoztak egy tekercs wcpapírt és egy telefonkártyát, szigorúan újabb dedikálás fejében. Sikerült felhívni a magyar konzult… ő mélységesen fel volt háborodva az egész eljáráson és nem értette a dolgot. Valamiféle 2006-os törvényt emlegetett,ami szerint ez jogtalan…. de elmondta, mit mondjunk a bíróságon, kérjünk tolmácsot és nyomatékosította, semmiféle görög nyelvű papírt ne írjunk alá, akármivel is fenyegetnek… Reggel 7kor ígéretet tett arra, hogy felhívja a rendörséget, bíróságot, ha kell személyesen bemegy és rendet tesz, addig bírjuk ki…

Életem legkeservesebb éjszakája következett, az avenue alexandras 173 szám alatt, a 7.szinten… A sitten… És igen, bevallom férfiasan, mocskos módon kétségbe voltam esve… Maga a hely puszta ténye is ijesztő lett volna, még ha emberi körülmények között is vagyunk. De ez több volt, mint amit valaha is gondoltam arról, milyen lehet a balkánon börtönben lenni….

Reggelre kiderült, mellettünk három gyilkos van, akiket egy kislány megerőszakolása és torkának elvágása miatt zártak ide. Tíz perc múlva végignéztem, amint egy muzulmán nőről hatalmas ellenkezés közben leveszik a csadort, penetráns visítozás közepette a feje egy pofontól csattan a kövön, és megfordult a fejemben, talán 72 órát tölthetek itt, annyi lehet a végső.. ha nem ítélnek el mondjuk pár hónapra…

Délben ismét bilincs ,mesebusz és másodfok a bíróságon. És ott a következő történt, betereltek minket egy terembe, leültettek sorban, ordítoztak egy sort, majd levették a bilincset és áttereltek másik terembe, ahol még ötezer furcsa ember tolongott és lökdösődött. Sorban névsorolvasást tartottak és miután mind a 17en megvoltunk, aszonták, tünjünk innen a fenébe.

És kiszabadult: Miss Dorothy Black, Miss Lora Craft, a Chipendale Fiú, négy táncoslány, Antonióbanderasz a jegyszedő , a Takarítófiú, a Dj, a Dj aszisztense, a pultosok, a Little Boss, a Középső Boss, (A big boss otthon aludt persze az ágyában, ahogy ez lenni szokott) és a többiek… a díszes kompánia.

Majd várt minket Alpacinó, a klubmanager, akinek nyakába ugrottunk, de mikor közölte hogy 1 óránk van a repülőgép indulásig, nincs jegyünk, a fele cuccunk a klubban, a másik fele a szállodában, akkor ismét sokkhelyzet állt fel. Végigcikáztunk a városon, mindenhol bedobáltuk a cuccainkat zacskókba, bőröndökbe, lemostuk a sminket, ami két napja volt a fejünkön és miután a check in pult bezárt, addig néztünk kétségbeesve rájuk, míg telefonáltak egyet és megvárt minket a gép.

Óóóó, adtak szendvicset a Malév járaton és inni narancslevet és boldogság árasztotta el kicsi szivem hogy mégis ember vagyok… és de jó itthon!

Most már tudjátok, miért nem írtam olyan hosszú-hosszú ideig, remélem megértőek lesztek…hétvégén Hamburg, a Parádén készült fotóim is feltöltésre várnak…

“The Show must go on,
Inside my heart is breaking
My make-up may be flaking
But my smile still stays on.”

Queen


Direktlink zum Video auf Youtube

The Sun, azaz így születnek a nagyvárosi mesék :)

A The Sun angol lap úgy tudja, hogy egy szavazás szerint David Beckham után vágyakozik a legtöbb pornósztár, köztük a magyar Maria Bellucci és Mészáros Dóra

A lap szerint egy szavazás során kiderült, hogy a lenge öltözetű színésznők többsége a Los Angeles Galaxy klasszisát látná leginkább kollegájaként. Beckham nem sokkal előzte meg a Tottenham bolgár labdarúgóját, Dimitar Berbatovot. A The Sun két magyar színésznőt is megkérdezett a szavazás végeredményéről.

- A focisták a legszexisebb partnerek lennének, Beckhammel és Berbatovval álomcsapatot alkotnánk. Mindkettőjüknek nagyszerű teste van, jó felépítésűek – nyilatkozta Maria Bellucci és Mészáros Dóra.

 Életemben nem nyilatkoztam a The Sun-nak… Ez a mondat, hogy Beckham jó pasi, egy sport-rádióban hangzott el, két hete. Szófiában. Így születik az URBAN LEGEND. :)

köszönöm

Köszönöm azt a virágcsokrot, amit a tegnapi zuglói megrendelőtől kaptam… Igazán nagyon jólesett. Ilyen kis apró dolgok azok, amik miatt úgy érzem, hogy mégis van értelme ennek a dolognak kis hazánkban.

A másik tegnap esti 11. kerületi megrendelőmnek pedig köszönöm azt, hogy rámtelefonált reggel, hogy ottfelejtettem a határidőnaplómat, és a szülinapos srácnak pedig azt, hogy én vagyok a kedvence… (elpiruló emotion)

Tegnap kijutott nekem a szeretetbonbonokból…köszönöm…

DE!!!!
Tisztában vagyok mégis azzal, mit gondolnak rólam-rólunk az emberek. Sajnos most túl sok időt töltöttem külföldön ahhoz, hogy lássam, mennyire nagy a különbség kultúrák , emberek és hozzáállások között. Gergővel és Marcsival Szófiában sokat beszélgettünk erről a dologról.

Nincsenek elvárásaim, megszoktam már azt, hogy itthon nincsenek gyönyörű színpadok-fények, nincsen tapsoló-érdeklődő tömeg a műsor alatt, nincs “igazi” promóció… na mindegy. Állítólag itthon nincsen elég igény az erotikának ezirányú bemutatására. Az emberek nem azért mennek magyarországi kiállításokra, hogy szépen koreografált, szép ruhából, igényes vetkőzést lássanak egy kulturált, szépen megvilágított színpadon. Azért mennek, hogy minél több puncit, cicit, punciba helyezett segédeszközt (és most szépen fogalmaztam) fotózhassanak minél több neonfényben a 2 megapixeles telefonjukkal.

Ma azon gondolkodom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy szeretném a Jégkirálynő Showt a hétvégén megcsinálni. Nem lennék boldog, ha nem tudnám azt az összképet adni az embereknek, ahogy ennek a műsornak ki kéne néznie. Nem tudom , fogom-e ezt a show-t valaha is itthon csinálni . Sajnálom…. Tényleg sajnálom.

csokor

 

munka és idegességhegyek…és egy kis Audioslave…

Hát…. tudom , háttal nem kezdünk mondatot… de na…

Bocsi mindenkinek, mostanában nem volt erősségem az írás. De ígérem bepótolom, csak most olyan sokminden lett körülöttem, kicsit zavarosak is a dolgok. Munka és munka és intézkedés és munka és ismét intézkedés… Sokat voltam külföldön, de még mindig van hátra, Hamburg, Athén…

Pénteken indul az Erotika Parádé, ahol fellépés mellett műsorvezetnem is kell, szombaton, persze, amikor a legtöbben vannak… Ettől, és még sok minden mástól, kicsit frusztrált vagyok.

A hangulatom konkrétan olyan, mint a váltakozófeszültség…értéke pillanatról pillanatra változik, másodpercenként százszor nulla, ötvenszer pozitív, ötvenszer negatív csúcsértéket ér el. Nem könnyű a közelemben lenni most, ez tény…

eh, hallgatok inkább egy kis Audioslave-t. (amúgy a jútúbnak és a sonynak is a nénikéjét, hogy nem lehet rendesen beilleszteni hozzám miattuk a klippet :( )


Direktlink zum Video auf Youtube

Machomedia Gergő Respect

IMG_0236 IMG_1735 IMG_1882 IMG_1967 IMG_2197

IMG_1572 IMG_2131 IMG_2249 IMG_2263 IMG_8961 IMG_9946
IMG_1768

Rózsaszín bilincs... Váúúú

Ajándékba kaptam a velünk szembelévő standról! :) Tibi közbenjárására, aki a Főnök Úr az Eros Show-n. Mindenhol ilyen főnököt szeretnék! :)

Eros_Show_Bulgaria_Dorothy_Black

Bulgária part I.

Itt lennék… Kedd reggel ültünk kocsiba, részemről 3 óra alvás után… Hétfő éjjel még kérdéses volt az életem, mert valami rémséges betegség lett úrrá rajtam, azaz a pisilőm nem működött rendesen, felfázás miatt. A probléma abban nyilvánult meg, hogy nagyon kellett pisilnem, de egész banális módon, nem jött ki… Egész éjszaka a vécén ültem, kicsit sírtam is kétségbeesésemben, minden hozzám tartozó fontos embert végigpanaszkodtam, pánikba estem, hogy hova szaladjak orvoshoz, legfőképpen hogy mikor.

Reggel 10 órakor kellett elindulnunk, nem voltam bepakolva, a műsoros zenéim nem voltak teljesen összemixelve, és még a ruhám is a divattervező bácsimnál figyelt. Esélytelen volt a reggeli orvoshoz menés. Belegondoltam abba, hogy fogok kibírni egy röpke 11 órás utat ebben az állapotban és ijedtemben hajnal 3 kor megittam 2db félliteres sört. Mint tudjuk, a sör az olyan, hogy attól naaa…. a halott ember is bepisil, ha sok sört iszik. Nekem így se ment….

ÓÓÓ, rémes éjszaka elé nézem, ah, mit éjszaka , 3 órás alvás… Aztán Maria Belucci Művésznő, aki hivatásos Tündér és Cica-kutya Mentőangyal, gondolta ,bár nem vagyok állat, (hmmmmm) de segít rajtam, reggel mikor mentünk érte, beszaladt az ismerős gyógyszertárba és csak receptre kapható orvosságot kunyizott ki nekem. Ezúton köszönöm, mert megmentette az életemet. Mindazonáltal minden lehetséges kúton megálltam Kecskeméttől Szófiáig… De már jól vagyok. A szerb-bolgár határnál a vécésnéni kishijján ránkhívta a rendőrséget, mert nem volt 40 forintnak megfelelő helyi pénz nálunk, hehehe. Aztán megelégedett 2 euróval… naszóval….ehhh.

Útközben ettem pacallevest! Huh, és nem volt rossz… :) Marcsi az összes benzinkúton lézengő kóborkutyának vett pástétomot, én beáldoztam az összes sonkás szendvicsem. Szerbeknél és bolgároknál van a legtöbb kóbor állat, ezt rendszerint személyes tragédiaként érjük meg… Mindet rettenetesen megsajnáljuk és miután nem tudok mindenkit egy utánfutóba bezsuppolni és megmenteni-hazahozni, ezért nagyon szar kedvem lesz…

Tegnap volt az első kiállítási nap, túléltük, de mindannyian minuszba lettünk egy-egy ruhadarabbal. A bolgár palik imádnak bugyikat zsebregyűrni.

Machomedia Gergő fotózott, de esélytelen tőle képeket kunyiznom. Azért ma megpróbálom, hátha…

Videózás nem nagyon jön össze, mindenki iszonyúan elfoglalt és szaladósba van… bár még van 3 napom, talán sikerül valamiféle használható anyagot összeforgatnom… vagyis én még okés, hogy kamerázom, de engem ki vesz fel? Lehet egy képkockán nem szerepelek majd, de ennek meg vajon van-e értelme így???