Mészáros Dóra Blog

Dora Butcher

Dóri — Fri, 23 Dec 2011 09:39:49 +0000

Igen, rég jártam erre… de meg volt az oka. Dolgoztam valamin, egy nagy vágyam megvalósításán, aminek az eredményét alant látjátok. Íme az új életem…

Mágikus 27

Dóri — Sun, 24 Jul 2011 10:09:27 +0000

Nyugodj békében a többiek között. Köszönöm neked, hogy elénekelted az érzéseimet…

Direct link to video at Youtube

We only said good-bye with words
I died a hundred times
You go back to her
And I go back to black

I go back to us

I love you much
It’s not enough
You love blow and I love puff
And life is like a pipe
And I’m a tiny penny rolling up the walls inside

A “ki nem mondott” szavak

Dóri — Wed, 13 Jul 2011 15:32:37 +0000

Azt mondják, minden betegség lelki eredetű. Pl. a “ki nem mondott” szavak torokfájást okoznak. Tegnap kimondtam őket, mert nyomták a lelkem. Erre most már nemcsak a torkom, a szívem is fáj… :/ fasza…

Lost Little Girl

Dóri — Fri, 27 May 2011 16:12:14 +0000

Töredelmesen bevallom, az elmúlt pár hónapom nem volt könnyű… a végére úgy elvesztettem önmagam, hogy még most is keresem. …bízom benne, hogy meglelem, legyen bárhol, talán

“itt lesz a szekrényben
a kávés csészében
vagy tán a szőnyeg alatt
az ajtó mögött nem néztem
egy sötét sarokban
nyilvános wc-ben
a körúton egy kávéházban
budai erkélyen”

Kívánjatok szerencsét nekem. Rámfér.

“You’re lost little girl
You’re lost little girl
You’re lost
Tell me, who are you?
Think that you know what to do
Impossible, yes, but it’s true
I think that you know what to do, yeah
Sure that you know what to do. ”

Direct link to video at Youtube

hmmm

Dóri — Sat, 09 Apr 2011 18:13:54 +0000

Az egyetlen férfi aki őszintén, feltétel nélkül szeret engem: négylábú, buzi és mindamellett Bugyikának is hívják. Uhhhhh… K*rva nagy bajok vannak az életemmel. :S

mindennapraegymese

Dóri — Wed, 06 Apr 2011 15:07:07 +0000

Anutááám szintén mentett macskája, Borzi már nem borzas, mert deréktól lefelé egy darab szőre nincs. Múlt héten horroráron vettek tőle vért és allergiavizsgáltak, ma megjött az eredmény. Borzi minden létező atomra és molekulára, kajára, tejre, porra és bolhára allergiás. Az agyvérzés szélén egyensúlyozok… az, hogy én minden takarítás után úgy nézek ki, mint a ki mérgesszömörcébe esett (poratka) az egy dolog… de hogy ugyanez egy macskánál is, nemáááár. Idióta egy világ már ez, a macskák már tejet sem ihatnak…

Közlemény: Zimány Linda segítségét is kérik az éhező kutyák

Dóri — Thu, 31 Mar 2011 19:42:36 +0000

Kedves Újságíró, Szerkesztő!

Többen kérték, hogy nyilatkozzunk, de mi nem nyilatkozni szeretnénk, hanem az éhező kutyákon segíteni.

Kérjük, hogy olvassa el, és ha lehet, publikálja a csatolt közleményt, melyben Maria Bellucci barátnőmmel mondjuk el a véleményünket arról, ami ma történt.

(Emlékeztetőül: http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/03/31/maria_bellucciek_kiakadtak_zimany_linda_millios_kutyajan/ )

Köszönettel:

Mészáros Dóra: playmate, striptease-táncos

5 zsák tápot nem tudunk összeszedni az éhező kutyáknak!

Hétfőn jártunk Kecskeméten a Menhely az Állatokért Alapítványnál, előtte a facebook-on (http://www.facebook.com/DoraMeszarosPersonalPage) kértem mindenkit, hogy segítsen, mert éheznek a kutyák és segítségre van szükségük. Aztán jött a hír, hogy Pakson rettenetes a helyzet, én pedig borzasztóan rosszul aludtam, mert azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogyan segíthetnék még ezeken az állatokon. Reggel a kávéval a kezemben a gép elé ültem, erre belebotlottam a hírbe, hogy Zimány Linda egymillió forintos kutyát akar. Talán így érthető, hogy ez a hír nálam és Marcsinál is kiverte a biztosítékot - de nem irigységből!

Tévedés ne essék, nem vagyunk irigyek Lindára, nem is ismerjük őt, csak látásból, semmi jogunk beleavatkozni abba, hogy milyen kutyát szeretne - csupán nap mint nap azzal szembesülünk, hogy nyomorognak, éheznek a menhelyen lévő állatok, és szinte senki nincs, aki segítene nekik!

Én amikor lent vagyunk valamelyik menhelyen (erről többet a blogomban lehet olvasni: http://www.meszarosdora.hu/wordpress/), akkor a szívünk szakad meg, mert mindegyik kutya sír, legszívesebben az összeset hazahoznám - de ezt nem tehetem, már csak azért sem, mert befogadott macskáink vannak.

Olyan módon segítek, ahogy erre képes vagyok: táppal, illetve kétkezi munkával - vagy ha kell, a testemmel, arcommal, nevemmel. Amikor a Fehérkereszt Állatvédő Liga pár hónapja felkért arra, hogy tiltakozzunk az ellen, hogy a szőrméjükért legyilkoljanak állatokat, akkor is gondolkodás nélkül elvállaltam, és lettem a kampány egyik “arca”. A fotók láthatóak a Fehérkereszt oldalán.

http://www.feherkeresztliga.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=288:itt-a-meztelen-igazsag-&catid=34:aktualis&Itemid=48

Én annak örülnék, hogy ha Zimány Linda a celebritását, ismertségét - a maga eszközeivel - még inkább az állatok javára hasznosítaná. Tudom, hogy támogatott már állatokat, de ha valóban szeretne egy ilyen különleges kutyát, akkor gondoljon arra, hogy ő minden tettével és mondatával példát mutat másoknak.

Bár nincs ebbe beleszólásunk, de végtelen örömmel vennénk, ha csatlakozna az állatvédelemhez úgy is, hogy addig is, míg nem kapja meg a kutyát, más négylábúakat támogat. A paksi menhelyen éhező kutyák, vagy a kecskeméti Menhely az Állatokért Alapítvány (http://www.menhely.eu ) pártfogoltjai nagyon hálásak minden falat élelemért - és addig is simogathatná, sétáltathatná őket, játszhatna velük - ezzel pedig követendő példát mutathatna mindenkinek! Állatok élete múlik nap mint nap azon, hogy van-e elég támogató, van-e elég példamutató ember!

Nekünk sajnos most sem sikerült elég tápot szerezni, hiába kértünk innen és onnan - de hiszem, hogy ha Linda az ügy mellé állna, akkor jó pár hétre megoldódhatna valamelyik menhely élelmezése.

Nem vagyunk irigyek a kutyájára, biztos nagyon jó helye lesz a kisállatnak Lindáéknál - csak arra kérjük őt, hogy segítsen a többi, gazdátlan kutyán is!

Kérjük Lindát, hogy akár velünk (ennek nagyon örülnénk), akár önállóan támogassa valamelyik állatmenhelyt - hiszen azt már látjuk, hogy a kutyákért rajong. Segítsünk közösen!

Mészáros Dóra, Maria Bellucci

Web: www.meszarosdora.hu

email: info@meszarosdora.hu

Jelentés a harci helyzetről

Dóri — Tue, 29 Mar 2011 16:26:01 +0000

Nos, jelentem, sikerült némi kaját összetarhálunk. Azt kell mondjam, szégyenszemre csak 3 embernek köszönhetem meg a segítséget, név szerint: Bölcskey Mihály, Varga Gábor és Maria Bellucci tesókám. ♥

Délután érkeztünk oda, és alig bírtunk elszabadulni, mert az összes kis négylábút mind meg kellett simogatni. Megint félórás gyötrődésbe tellett egy drága kis szőrös kiválasztottamat visszatenni a ketrecbe. Elhoztam volna, minden további gondolkodás nélkül, ha Kiscsíkos úrhölgy nem lenne egy igazi szemétláda… féltékeny, gonosz kis púposkodó. Rendszeresen bántja az új betolakodókat. Egy barátnőm kiskutyájának kishíján kikapta a szemét. Nem tudom mitévő legyek vele, nevelhetetlen…

De aki szeretné helyettem elhozni a kis drágát, itt van: nagyon cuki…igazi szobakutyus, hónaljalácsapós kis uraság. Ha a képre kattintotok találtok hozzá linket is.

Kiáltvány

Dóri — Sat, 26 Mar 2011 09:44:58 +0000

Tataratatttara…. közhírré tétetik:

NA AKKOR EZENNEL ITTEN EZT A HULLAHÁZAT VÉGÉRVÉNYESEN MEGSZÜNTETEM!

Kecskemétre megyünk hétfőn, jujjjjj, ha megtudjátok miért, nagy öröm lesz! :) Tök jó dolgot fogok csinálni hamarosan és nagyon boldog vagyok! Szóval, amiről szó van, az az, hogy miután amúgy is ott van dolgunk, Marcsikámmal elhatároztuk, hogy beugrunk a menhelyre hazafelé. Viszünk egy kevés tápot. Az új főnök bácsim is beleadott egy kevés pénzt, (még szerződést nem írtam, de máris szeretem őt!!!) szóval aki szeretne a kecskeméti MENTSVÁR alapítványnak kutyatápot adakozni, az legyen szíves engem megkeresni, telefonon, vagy emailban, és hétfőn levisszük amit ad.

Az új munkámról jövő héten tudok konkrétumot mondani, de elöljáróban annyi, hogy aki szereti a rockzenét, annak hatalmas meglepetés lesz, aki meg nem , azzal megszerettetem…

kéklángú tűz

Dóri — Thu, 30 Dec 2010 00:30:54 +0000

ólmos éjszakákon ébren
űzött vadról álmodom
néma tó a pupillája
benne magam nem láthatom
őrült álmom nem vigyázza
lidérc
előbb alszik el
felébredni sem fog soha
fekete álomba ringat el
mélyében kéklángú tűz,
gyűlölet ami
nem pihen
ágyamban ébredve reggel
jégkígyók fonják a lelkemet
pedig
vártam őt százezer éven át
millió csillagév hajnalán
mint tejútra tévedt
bolygó vándorok
keresik merre van nyugat
szökött fegyencek
futnak
maguk sem tudják
csupán tova
futottam kerestem
az évek morzsáiban kutattam
utánad hiszen
évezredekkel ezelőtt
veszítettelek el téged
hiába kerestelek
nappal s csillagporos éjjel
üresség mindenütt
szerelem
csak álom
felébredjek végre
én csak
azt
várom

…pénz…

Dóri — Wed, 01 Dec 2010 09:45:57 +0000

Pénzen vehetsz házat, de otthont nem, vehetsz ágyat, de álmot nem.
Vehetsz órát, de időt nem, vehetsz könyvet, de tudást nem.
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem, megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.
Megveheted a lelket, de az életet nem, megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

Kínai közmondás

Mészáros Dóri hópárducnak festve, Szőrme Ellenes Péntek promo

Dóri — Mon, 22 Nov 2010 20:20:37 +0000

Testfestés: Manó. Holnapra kapok képeket az elkészült anyagból, valamint kint volt a TV2 Aktív. Pénteken vagy hétfőn leszünk adásban. Óhhh, és Ganxsta Döglégy Zoli szintén olyan bolond mint én, karitatív fázott ő is a kifutóban, bár rajta volt nadrág, topless nyomta, mert ő mákos…

“Gyere hozzám, Szürke Testvér, gyere hozzám, Ridegfarkas, mert nagy játék készül…”

Dóri — Thu, 18 Nov 2010 02:14:03 +0000

„Jól vadásztál? Mondd el nekem.”
„Testvér, hideg volt a lesen.”
„Hol van, melyet űztél, a vad?”
„Testvér, a sűrűben szalad.”
„Hát büszkeséged merre van?”
„Testvér, behorpad oldalam.”
„Szélsebességed elhagyott?”
„Testvér, odúmban meghalok.”

Farkasok….Veresegyházon megmentik őket, vigyáznak rájuk. Bőrükből nem lesz szőrme, és falkában élhetnek, a mezőn és a fák között, a vackukban. Nem ketrecben, kétszerkét négyzetméteren, a saját ürülékükben róják a örök köröket. A Fehérkereszt Állatvédő Liga megadja a tiszteletet, ami jár nekik. Mert bizony hozzám hasonló módon, akad még olyan ember itt, aki tiszteli az állatokat. Nem tárgyként, látványosságként, ennivalóként, státusszimbólumként, vagy alattvalóként. A Medveotthonban jól érzik magukat. Bár a szemem előtt tépték szét a döglött nyulat, még ezt is elnéztem nekik. Szó szerint… mert nem mertem odapillantani.
Viszont mindent felülírt az, amit a szemükben láttam. Az ősi láng, a Vadon minden szava. Tudtam, hogy mekkora szó az, hogy bemehettem közéjük. Két lábon állva az arcomat nyalták…elöntöttek az érzések…mert vadállatok még ők, megmaradtak annak. Nem lettek kutyák, nem lettek az alattvalóink. Megmaradt bennük az a távolság, ami oly távoli, régmúlt időket idéz, mikor az ember éjszaka még a barlangjába bújt. A tűz életet jelentett, biztonságot, hiszen kint a sötét éjjel ők vadásztak ránk. Akkor még a természet volt az úr. Az ember élelemért ölt, nem puszta kedvtelésből. A szőrt azért viselte, mert meleget adott, nem azért, hogy luxust demonstráljon az Operabálon. De mi emberek megrontottuk az egyensúlyt. Az Úristen nem adott nekünk puskát, atomfegyvereket, de mi megteremtettük ezeket, csak hogy elpusztítsuk egymást és a világot.
Bár épp elég fájdalmat kapunk cserébe, nem tanulunk semmiből. Pedig semmi sincs véletlenül. Természeti katasztrófák, egyéni tragédiák, mind penitenciák mindazért a temérdek gonoszságért, amit elkövettünk “emberi mivoltunk során” . Sosem tanulunk már meg jónak lenni, mert emberek vagyunk…kegyetlenek és aljasak. Kihasználjuk egymást, a világot, átverjük, becsapjuk társainkat, talán még önmagunkat is. Pénz, hatalom, hamis siker mozgatja az embert, néha az Isten könnyeit vélem látni, ha esik az eső… siratja az emberiséget, amit jobb sorsra teremtett…valaha a maga képére. Jól eltávolodtunk mindentől, amitől szép lehetne a világ…

A Szőrme Mentes Világnap közeledtével örömmel fogadtam el a felkérést, amivel megtiszteltek a magyar állatvédők. Így talán egy porszemnyi segítséget tudok nyújtani abban a harcban, amit önmagaménak is érzek. A szőrmeiparban világszerte képesek még arra a kegyetlenségre is, hogy állatokat élve megnyúznak. Sok mindent nem tudok tenni ez ellen, mint hogy nem hordok valódi szőrmét, valamint segítek a Fehérkeresztnek egy reklámkampányban.
Hét elején fogjuk fotózni, remélem eléggé gondolatébresztő és figyelemfelkelő lesz.
Majd referálok Nektek, a Kedvesem jön velem ismét “farkasokkal táncolni” és backstage fotókat készíteni.

“Ketrec volt bölcsőm nekem,
az embert jól ismerem,
tört rácsomra mondhatom:
emberfi, ügyelj nagyon!
Illat s dísz után ne fuss,
macskaösvényre ne juss.
Hagyd a majom-kérkedést,
zsákmányoddal hencegést.
Füttyre válaszjelt ne adj,
tartsd vadászirányodat.
Áldjon őzet őriző
hajnali köd, lágy eső!
Szél, fa, víz a föld felett
s a vadon legyen veled! “

Ismét ciki vagyok

Dóri — Thu, 11 Nov 2010 10:02:19 +0000

Azért van annak valami diszkrét bája, mikor rájőve, hogy egy hónapja lejárt műszakijú kocsival közlekedek, sunnyogva osonok a teszkóig esténként. Majd drágámat ráveszem, hogy vigye ki kerepesre vizsgáztatni “a zöreg óódit, ő reggel 6.30-kor kel, a hidegbe fagyoskodik a műhelynél, várva, hogy visszahozzák pestre, jól megfázik, majd délután a kocsiért menve mosolyogva hozza a kulcsot a szerelő…
“még egy évig van rajta műszaki, nem kell vizsgáztatni”
Én már meg sem lepődök, csak nevetve kérdem, dehát volt ott egy dátum, hogy lejárt okt8…
“az a zöldkártya, de azt már régen eltörölték”
Úgyhogy legalább fizetnem nem kellett, hazabumliztam kerepesről, drágám azt mondta: ciki vagyok, majd tüsszentett és orrot fújt…én mondtam, naja…. és szívem mélyén éreztem, hogy most az egyszer igaza van…
…Mondom én, aki engem elvisel, igazán türelmes ember…

öööööö

Dóri — Mon, 27 Sep 2010 03:56:02 +0000

Nem bírom a koránkelést…. Pontosan háromnegyed órája bootolok, és még csak negyedig vagyok betöltve… hihhhhh. Ja, és még hétfő is van… :/ pontosan egy hete ugyanilyen kelések közepette húztam meg a kocsit kétszer 24óra leforgása alatt. Ma nem vagyok hajlandó beleülni a kisöregbe… úgy fog kinézni lassan, mint valami roncs, aztán elindulhatok vele a redbull ládaderbi flúgos futamon. Baathory lefújja rózsaszínre, ráakasztok pár bugyit, melltartót zászló gyanánt, aztán hajrá… pfffff

Kíváncsiság

Dóri — Sun, 26 Sep 2010 12:42:12 +0000

A kíváncsiság egyeseket arra késztet, hogy felfedezzék Amerikát, másokat meg arra, hogy az ajtó mögött hallgatózzanak.” (Jose Maria Eca de Quinteros)

Én nyitva hagytam ezt az ajtót, gyertek bátran, mindenkit szívesen látok. De benne van a pakliban az is: aki kíváncsi, hamar megöregszik…

Szeretlek

Dóri — Thu, 23 Sep 2010 16:52:14 +0000

Ez egy “sajtóhelyreigazítás” , szól annak a tetovált bokszolónak, aki oly szívére vette a tegnapi depressziós kirohanásom…

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Szabó Lőrinc

Direct link to video at Youtube

Nem fáj

Dóri — Wed, 22 Sep 2010 10:14:48 +0000

Kamaszkoromban a kollégiumban a negyedikesek egyik emeleti termében olvastam egy padba vésett verset. Nagyon megfogott benne valami… Azóta eltelt 18év. Most eszembe jutott, mintha értelmet nyert volna… agyamba fejest ugrottak tegnap éjjel ezek a sorok. Szinte magam előtt látom, ahogy az ódon, öreg pad sok mindent megélt lapján fájnak a tollal keservesen vésett betűk… mennyire tudott fájni akkor minden, és hogy túlcsordult az öröm… minden érzelem oly intenzíven élt. Hiszen kamaszok voltunk, éltük az életet, megváltottuk a világot, álmodtuk a jövőt…

Most ha számadást vetek, mi az mi megvalósult abból, amit elgondoltam magamnak… elgondolkodtat. Rájöttem, nem nőttem föl teljesen. Nem komolyodtak meg az álmok, nem nyugodtak le hullámok. Van amit más szemmel látok, talán már pénzt is keresek, napi szinten foglalkoztatnak “felnőtt problémák” lásd csekkek, papírok, hitelek etcetera… De mintha még ugyanúgy keresném a helyem a világban, mint akkor… viszont rettegek, mert az időm lassan fogy. Már nincs előttem tengernyi, mint akkor, régen. Már nem mondhatom, óóóó, majd ha húsz leszek, ha huszonöt…

Ó, a francba… Nem mentem férjhez, nem szültem gyereket. Nem mondom, hogy bánom, egyszerűen nem így alakult…eddig persze rendben lévő, hosszú kapcsolataim voltak, amiket megöltem szépen csendben…mert semmi sem volt elég jó nekem. Bevallom gombóc van néha a torkomban, mikor irigylésre méltó párocskákat látok, ahol minden olyan rózsaszín lufis, hepi, kerek történet. Akik kikiabálják a világba mennyire boldogok együtt, mekkora a szerelem. Összeszorul a gyomrom, néha azt érzem, olyan egyedül vagyok… Hiszen nem élek hétköznapi életet. “kergettem az Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom… enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek.”

És tudom, ezt most olvasni fogja sok ember aki megért, sok kárörvendő is talán. De nem baj. Régóta írtam ezt a blogot, sok mindent megosztottam Veletek. Jót, rosszat. Talán amikor igazán baj volt, csak versben utaltam rá. Sosem mertem nyíltan vállalni bizonyos problémákat. Féltem attól, erősítem a sztereotípiát, ami a magunkfajta “lényeket” körbeveszi. Most mindegy.
Mert nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, mi fáj, azaz mi nem fáj:

Nem fáj

Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj

Síromra ez jön, más semmi:
Szerettelek.
Hogy kit, nem tudja senki -
Nem fáj

(Altenberg, ford. Karinthy Frigyes)

Trapéz és korlát

Dóri — Sat, 11 Sep 2010 16:57:03 +0000

Sötéten hátat forditasz
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, - vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.

Pilinszky János

Éppen meghasonulásban vagyok saját magammal. Bocs mindenkitől. Jönnék én és írnék, de egyszerűen most semmi sem egyszerű… Keresek egy utat, kompromisszumokat, de semmi sem fekete vagy fehér… Mindig is tudtam azt, hogy nem könnyű velem. Nem könnyű elfogadni azt, aki vagyok, ahogy élek… Mi a fenét tudnék tenni azon kívül, hogy önmagam adom? Mit takar az a szó, hogy szeretet? Feltétel nélküli elfogadást,türelmet? Mi az a pont, ahol engedek és ahol a másik enged? Mikortól okozok fájdalmat és mikortól okoznak nekem? Miért van az, ami nekem természetes, az másnak nem és fordítva? Hol kezdődik egy helyes értékrend és hol ér véget? Nem találom ezekre a kérdésekre per pillanat a választ…

Arthur Rimbaud: A részeg hajó

Dóri — Fri, 13 Aug 2010 16:37:36 +0000

Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltábláúl sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyílazva meztelen.

De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, -
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban,
Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,
Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve
Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként
A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője,
S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt,
Mint almák hűvös húsa csúszik a gyermek-torkon;
S hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt
Letisztúlt rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek
Költészetében, melybe csillog csorog és béke
S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek
Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

Mert kékes színüket átfesti drága mámor
S ringatja enyhe rengés a réz-szín nap alatt,
S nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily puhán szól,
A rőt s rosszízü vágyak ettől megalszanak!

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt,
S a mélységek hintáit s kanyargó áramát
Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt,
S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva,
Míg alvadt messzeségek violája ragyog
S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna,
Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen,
Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt
Az óceánok csókja: izes áram a mélyben
S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.

És át sok hónapon, mint ha dagály robog
A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda,
Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok
Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton
Párduc-szem fényű és virágos szigetek
Kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón
A pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón
A sás közé akadt Rém poklos teste reng,
És vizeket rohadni örök szélcsendben állón,
S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs
Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak,
Hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás
S enyhűlni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék
Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt,
S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték
S olykor hizelkedőműl édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve: aludni még alább…

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,

Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékűl,
Utam kapút az ég izzó falába fúrt,
S zsákmányúl téptem onnan, finom poéta-étkűl,
Izes nap-cafatot s szakadt, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza,
S nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt
Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva
A reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget,
Hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva,
S hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg
Alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

- De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte,
S kegyetlen volt a hold és keserű a nap,
Már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe:
Bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan
Vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg,
Hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban
S papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg…

Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja,
Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,
S jelzászlók és tüzek hívalgó gőgjét únja,
S hogy hídak vad szeme bámúljon rá bután…

Tóth Árpád

Direct link to video at Youtube