De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, - Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc, Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban, Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, Mint almák hűvös húsa csúszik a gyermek-torkon; S hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt Letisztúlt rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek Költészetében, melybe csillog csorog és béke S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

Mert kékes színüket átfesti drága mámor S ringatja enyhe rengés a réz-szín nap alatt, S nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily puhán szól, A rőt s rosszízü vágyak ettől megalszanak!

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, S a mélységek hintáit s kanyargó áramát Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva, Míg alvadt messzeségek violája ragyog S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna, Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen, Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt Az óceánok csókja: izes áram a mélyben S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.

És át sok hónapon, mint ha dagály robog A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton Párduc-szem fényű és virágos szigetek Kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón A pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón A sás közé akadt Rém poklos teste reng, És vizeket rohadni örök szélcsendben állón, S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, Hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás S enyhűlni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt, S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték S olykor hizelkedőműl édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek Szőkeszemű sirályok, csetepatés család, Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, Majd elhagyott sülyedve: aludni még alább…

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, Kit elvitt a vihar élőtlen étherig, S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,

Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékűl, Utam kapút az ég izzó falába fúrt, S zsákmányúl téptem onnan, finom poéta-étkűl, Izes nap-cafatot s szakadt, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, S nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva A reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, S kit újra s újra vár a kék és merev távol, Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, Hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, S hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg Alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

- De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte, S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, Már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe: Bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan Vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, Hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban S papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg…

Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja, Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, S jelzászlók és tüzek hívalgó gőgjét únja, S hogy hídak vad szeme bámúljon rá bután…

Tóth Árpád

Direct link to video at Youtube

Grrrrrrr, paprikás hangulatom van, nem csak nézni lenne jó ezt most, hanem csinálni….

ne kerüljetek az utamba, mert kiszámíthatatlan mikor robbanok.

Nem bírtam megállni, hogy ne tegyem fel ezt a képet, amin éppen a lift előtt megterítve eszem egy olyan steak-et, amire nincs szó, annyira finom…..mmmmmm….

Tehát a reklámízű poszt szó szerint értendő, ugyanis ha Ízeket akartok érezni, nagybetűvel, akkor üljetek be egy kajálásra a Terciába. És irány a VOLT.

Lány: … igazából most arra gondoltam, hogy meg kéne alapoznom a jövőmet… talán nem a Zarában kéne vásárolnom, hanem a H&M-ben, vagy talán még ott sem? …. de én csak minőségi ruhát vagyok hajlandó felvenni, és 30ezer alatt nem vásárolok ott….

Fiú: …igazad van, nagyon fontos a minőség….

Lány: … az a baj, hogy rájöttem, semmi sem érdekel mostanában, nem jó ez, jogsit is meg az iskolát is kéne csinálnom, de valahogy nem tudom, mi érdekel igazából…. szóval az a baj, hogy nekem fontos a stílus, és ezért nagyon fontos hol vásárolok, ez érdekel igazán…de a jövőmre kéne gondoljak, nem szabadna költekeznem… de hát nem mehetek a kínaira…éééérted, a stílus és a minőség….

Ennél a pontnál hátrafordultam: tipikus elsőrandis párocska, pasin laza öltöny, kislány semmitmondó arcú, 23körüli fruska…. és be nem áll a szája, a pasi a későbbi  laza cida érdekében lelkesen átérzi a problémát….

Lány: … egész nap semmit sem csinálok, olyan rossz, nem tudom mit kezdjek az életemmel, a Sanyi is alig jön, nem találkozunk már…szóval nem tudom, lehet nem kéne a Zarában vásárolnom, te mit gondolsz erről, ugye megértesz engem….

Amíg tömtem a búrám, addig ment ez a párbeszéd. A végén már nem bírtam tovább és hangosan röhögni kezdtem… Fú vazzze….. valahogy megértem Sanyit.

a fűben elhullott rózsaszirmok

öngyilkos művész

vércseppjei egy zöld festővásznon

fent felhők, tejszínhab felhők

árnyékuk lődörög a homokban

bús szélfútta kócos tekergők

vándorcirkusz az ég országútján

a repülők csíkjai közt a forgalomban

Maria Bellucci és én cowboyt játszottunk, mert Karcsi a Pilisi Sólymok motorosklubtól volt olyan drága, hogy odaadta a klubházat azaz az éttermet fotózni. Gergő ismét a helyzet csúcsán volt. Bár éjfélkor még csak tébláboltunk, éjjel kettőre ezek a képek sikeredtek.

Az ovi egy sarok, de épp depressziós rohamom volt, szokás szerint bőgtem és nem mentem sehá. Gondoltam majd ma. Ők türelmetlenek lévén, este az apósával erre gurultak. Az ovi zárva volt, após átugrott a kerítésen, hogy megnézze a papírt az ablakban. Ma gipszelik mindkét kezét.

Hogy lehetek ennyire, ennyire, de ennyire… szar alak….

Bad luck wind been blowin’ on my back I was born to bring trouble wherever I’m at With the number ‘13′ tattooed on my neck That ink starts to itch Black gon’ turn to red

I was born in the soul of misery And I never had me a name They just give me a number when I was young

Got a long line of heartache I carry it well The list of lives I’ve broken Reach from here to Hell And a bad luck wind been blowin’ on my back Pray you don’t look at me And I pray I don’t look back

I was born in the soul of misery And I never had me a name They just give me a number when I was young

Found me with a preacherman confessin’ all I done Catch me with the devil playing 21 And a bad luck wind been blowin’ on my back I was born to bring trouble wherever I’m at

Talán több időt töltöttem távol, mint illett volna, sajnálom… nem hanyagoltalak el Titeket teljesen, mert gyakran felugrottam megnézni mi a helyzet a kommentekkel, de valahogy nem volt ihletem írni.

Barcelona után elindultam Németországba, ahonnan öt nap után két kilóval könnyebben és egy mandulagyulladással gazdagabban jöttem haza. Kérdéses volt az is, hogy fenn maradó két estét meg tudom-e csinálni. Bocsánat kérek mindenkitől, mert  nem vettem föl a telefont, nem válaszoltam az emailekre, üzenetekre. Négy napig feküdtem az ágyban delíriumban, nem ettem, és inni is csak teát sikerült. De a show-nak folytatódni kell. Az orvos azt mondta, ha egyáltalán felkelek, kórházban kötök ki. Ezekkel a kilátásokkal, begyógyszerezve, 39 fokos lázzal ültem a ferihegyi reptéren péntek délután 4kor. Öt órával később már műsoroztam, éjjel  kettőkor pedig magam sem hittem el, de kedvenc német clubtulajunk a  múltkor említett motorosklub helyi székházában próbálta belém erőltetni azt megihatatlan kék löttyöt, ami a kedvenc italuk. Én nagy röhögések közepette  toroköblögető vízzel akartam megitatni, amire ráfogtam, hogy abszint. Mit tesz Isten, valami megtáltosodás tört rám… lehet hatott a sok kacsintás, amit küldtetek.

Szombat éjjel ismét meló,vasárnap a reptérről hazaérve már indultam is tovább, megmenteni egy holland legénybúcsús csapatot, akiknek épp egy sztriptíz hiányzott a bulijukból.

Azért, bevallom férfiasan, eléggé megreccsentem ezalatt a két hét alatt…

Azóta már eltelt hosszú idő, de erőm még most sem több, mint egy marék lepkének. Szerdán fotózunk Macho Alien Gergővel, de most már fel és nem le kell rólam retusálni a kilókat.

Az Alkonyattól Pirkadatig Klubban fotózunk majd western jellegű sorozatot, cowboykalap, whiskey, póker, Maria Bellucci.

Dóri hepi, mert újra rám jön a szakadt farmerom, amiben huszonévesen járkáltam koncertre. Ez volt Dóri 2001 október 26.án. Nem röhögni…. Hell yeaaaaahhhhhh…..

Egy valamit sajnálok. Gaudi házakra nem maradt időnk, konkrétan elmosott minket egy hatalmas felhőszakadás… A meseszökőkút viszont hatalmas élmény volt. Vattacukorszökőkutat és epertorta szökőkutat soha az életben nem láttam még. Ezidáig!

Bőröndökből élek , kiállításról diszkóba, klubból fotózásra, legénybúcsúba, onnan jó esetben az ágyba, rosszabb esetben újra autóba zuhanok.

Múlt héten alvás nélkül tettem meg a Bp-Mannheim, meló, majd vissza Mannheim-Bp távot, hazaérve délután még megvártam drága gyerekkori barátom, aki csak aznap ért rá átugrani megbeszélésre…Röpke 40 óra ébrenlét után nem sikerült magam kipihenni, azóta sem…

Holnap Bécsből indulunk Barcelonába. Kívánjatok nekem jó szelet.

Már csak egy valami hibádzik.

Nem lehetne ezeket szépen sorban , időben egymás után tenni? Mert így egyszerre nem kicsi problémát okoznak. Talán, ha nem a nyakamba borulna minden, hanem kis adagokba kapnám, fel is tudnám dolgozni ezt a sok szépet és jót….

Amikor munkát és pénzt kértem, nem úgy gondoltam, hogy ennyit egyszerre, mindent azon nyomban. Amikor lehetőséget kértem, nem úgy gondoltam, hogy ezret egy napra. Nem jó érzés, hogy cserben kell hagyjak másokat, mert mérlegelnem kell. Óvatosabban kell kérjek ezután.

Mert úgy látszik  tényleg megkapom.

Máté.7.8.

Direct link to video at Youtube

Elirigyeltek a Winkleréktől, szóval a téma a forgatás lesz. Sajnos csak egy órám van, mert utána műsorom van még éjjel.

Nem is tudom, mit írhatnék, olyannyira teljesen más dolgok foglalkoztatnak manapság, mint a biznisz.

Sokan tették fel mostanában nekem azt a kérdést, mi lesz, ha nem lesz ez. Igazából mindig azt válaszoltam, amíg ennyi felé kellek , nem lehet gond. Ez így is van a mai napig, hiszen munkából van elég, túl sok is, sőt ahová megyek, mindenhol elhalmoznak virággal, ajándékkal, elemózsiával, csokival…. ez nagyon jól esik az egómnak, ami nem nőtt valami hatalmasra. Szeretek műsorozni, imádom a szakmám. De gyűlölöm azt, amit kapok ez miatt, és ami felé tart a világunk.

Az igazság az, hogy hiába mindez, el kell kezdenem gondolkodni másban. Meghalt a lelkem, rosszul vagyok a sok féreg, gonosz embertől,  aki ebben a tóban halászik. Hiába megyek minden héten rádióműsorba, tévébe, hívogat újságírók garmada, elég volt. Szívesen elmegyek most is, de egyre keserűbb a dolog. Elvesztettem valakit, akit nagyon szerettem, ő más utat választott. Kicsit nehezen keresem most azt a kitaposott ösvényt, amin eddig jártam. Megvan az valahol, csak tennem kell egy kitérőt, hogy újra visszataláljak.

Ez már nem az a világ, ami régen volt. Be kell lássam, senki sem az, aminek látszik. Főleg, hogy a legfényesebb fény veti a legsötétebb árnyékot. A megítélése a munkánknak már teljesen lealacsonyító. Köszönhetem ezt annak, hogy egy kezemen meg tudnám számolni azokat a nőket mind a szakmámban, mind a médiában, akik nem abból élnek, vagy éltek, hogy prostituáltak. Hiába hirdetem fennen azt, hogy én nem vagyok mindenre kapható, megítélnek a többek kapcsán. Valljuk be őszintén, egy fecske nem csinál nyarat. Ez a “szakma” teljesen lezüllött, köszönhetem ezt nagyon sok mindennek- mindenkinek.

Szóval, szó ami szó, belekezdtem valamibe, ami teljesen más dolog, amivel eddig foglalkoztam.Semmi köze a vetkőzéshez, az erotikához.

Még nagyon az elején vagyok és hetek fognak eltelni, mire látható eredményt tudok felmutatni. Talán nyár közepére , vagy még előbb, minden összeáll és elkezdődik az életem egy teljesen más szakasza, amit reményeim szerint legalább annyira szeretek majd csinálni, mint a mostanit. (Gondolkodom a sóbiznisz más ágában is, hatalmas ötleteim vannak, csak kevés időm… )

Ne aggódjatok, mert a szakmám nem adom fel teljesen. Csak kicsit más vizekre is evezek mellette. Továbbra is lehet Mészáros Dóra műsort rendelni, fotózni is fogok.  Nem mehetek nyugdíjba, amíg özönlik a munka. De gondolnom kell arra, ha egy reggel arra kelek, hogy totálisan hányok az egésztől, tudjam azt mondani könnyű szívvel, hogy elég volt, béke veletek.

Így történt meg az, a MÉSZÁROS DÓRI BLOG történetében először, hogy olyan backstage képet töltök ide fel, ami egyeseknek sértheti a vallását, erkölcsét és kiabálhatják, hogy vizuális környezetszennyezés.

Íme egy idilli kép szerda délutánról, mikor is Peaches szájjal illeti Mészáros Dórit, mindezt Alien Gergő fotózza hatalmas műgonddal. A képbe belelóg a pussylight-ot tartó világítóbácsi, képet készítette Blaschi.

Mindezt köszönhetitek Winklernek, aki volt kedves annyira belevinni a témába a bugyival, forgatással és hiv-teszttel kapcsolatban, hogy innentől már semmi sem lehet tabu. Foglaljátok a nevét imába…