Elirigyeltek a Winkleréktől, szóval a téma a forgatás lesz. Sajnos csak egy órám van, mert utána műsorom van még éjjel.
Nem is tudom, mit írhatnék, olyannyira teljesen más dolgok foglalkoztatnak manapság, mint a biznisz.
Sokan tették fel mostanában nekem azt a kérdést, mi lesz, ha nem lesz ez. Igazából mindig azt válaszoltam, amíg ennyi felé kellek , nem lehet gond. Ez így is van a mai napig, hiszen munkából van elég, túl sok is, sőt ahová megyek, mindenhol elhalmoznak virággal, ajándékkal, elemózsiával, csokival…. ez nagyon jól esik az egómnak, ami nem nőtt valami hatalmasra. Szeretek műsorozni, imádom a szakmám. De gyűlölöm azt, amit kapok ez miatt, és ami felé tart a világunk.
Az igazság az, hogy hiába mindez, el kell kezdenem gondolkodni másban. Meghalt a lelkem, rosszul vagyok a sok féreg, gonosz embertől, aki ebben a tóban halászik. Hiába megyek minden héten rádióműsorba, tévébe, hívogat újságírók garmada, elég volt. Szívesen elmegyek most is, de egyre keserűbb a dolog. Elvesztettem valakit, akit nagyon szerettem, ő más utat választott. Kicsit nehezen keresem most azt a kitaposott ösvényt, amin eddig jártam. Megvan az valahol, csak tennem kell egy kitérőt, hogy újra visszataláljak.
Ez már nem az a világ, ami régen volt. Be kell lássam, senki sem az, aminek látszik. Főleg, hogy a legfényesebb fény veti a legsötétebb árnyékot. A megítélése a munkánknak már teljesen lealacsonyító. Köszönhetem ezt annak, hogy egy kezemen meg tudnám számolni azokat a nőket mind a szakmámban, mind a médiában, akik nem abból élnek, vagy éltek, hogy prostituáltak. Hiába hirdetem fennen azt, hogy én nem vagyok mindenre kapható, megítélnek a többek kapcsán. Valljuk be őszintén, egy fecske nem csinál nyarat. Ez a “szakma” teljesen lezüllött, köszönhetem ezt nagyon sok mindennek- mindenkinek.
Szóval, szó ami szó, belekezdtem valamibe, ami teljesen más dolog, amivel eddig foglalkoztam.Semmi köze a vetkőzéshez, az erotikához.
Még nagyon az elején vagyok és hetek fognak eltelni, mire látható eredményt tudok felmutatni. Talán nyár közepére , vagy még előbb, minden összeáll és elkezdődik az életem egy teljesen más szakasza, amit reményeim szerint legalább annyira szeretek majd csinálni, mint a mostanit. (Gondolkodom a sóbiznisz más ágában is, hatalmas ötleteim vannak, csak kevés időm… )
Ne aggódjatok, mert a szakmám nem adom fel teljesen. Csak kicsit más vizekre is evezek mellette. Továbbra is lehet Mészáros Dóra műsort rendelni, fotózni is fogok. Nem mehetek nyugdíjba, amíg özönlik a munka. De gondolnom kell arra, ha egy reggel arra kelek, hogy totálisan hányok az egésztől, tudjam azt mondani könnyű szívvel, hogy elég volt, béke veletek.
Teljesen be vagyok sózva! Iszonyúan izgulok! Holnap megyek doki bácsihoz, de nem egyedül! Elkísérek Valakit, egy számomra nagyon fontos embert, de ha már ott vagyok, lesz egykét kérdésem nekem is.
Miután a kedvenc sorozatom a NIP/TUCK, és a hobbim mindenféle plasztikai műtétről való kiokosodás, magamat beleélés, majd lebeszélés, ezért minden ilyen terv hatalmas elánnal tölt el!
Azon mulattam ma, hatalmas telefonálgatás közepette, hogy annyira be vagyok stresszelve, mintha velem történne mindez… Már alig várom, hogy láthassam a végeredményt és azt mondhassam annak a Valakinek: HŰŰŰŰŰŰŰŰ, ÁÁÁÁÁÁÁ, ez gyönyörű lett…. dobjak egy hátast, majd mondhassam azt, hogy menj a fenébe, nekem is kell ilyen…
Nem telik bele pár hét, fel kell készüljetek, mert bizony hat lóval kell visszavontatnotok a sebészet elől, ott fogom verni az ajtót, hogy engedjenek be…
Bár mostanában minden ilyen jellegű tervemen kiborul a környezetem, (fotósok,megrendelők,barátnők egyaránt) én sajnos olyan ember vagyok, akinek az önbizalma a bányászbéka segge alatt van jópár kilométerrel. A szakmában sok mindenki rendelkezik akkora önbizalommal, hogy saját magának nem köszönne, ha módja lenne rá, sőt az arcához a templomajtó mindkét szárnyát ki kéne nyitni, ha járna templomba egyáltalán…. Nos, én nem vagyok ilyen, ezért mindig csúnyának látom magam, amire ugye a rossznyelvek még jól rá is pakolnak, nehogymár jól érezzem magam. Szóval holnap imádkozzatok értem délután fél3kor, mert ha lehetőséget ad rá a doki, azonnal befekszek én is, majd élő 158 centis gumibabaként reinkarnálódok újra:körzővel rajzolt cicikkel, nyusziszájjal, világító fogsorral, brazil popsival és 50centis derékkal, lengőbordák nélkül. Lehetőleg az agyam is kiműtik. Hátha lesz ekkora szerencsém.
Most érkezett el az idő arra, hogy írjak olyan dolgokról is, amiről eddig nem akartam… Én úgy gondolom, hogy sok konfliktus nem oldódik meg azzal, hogy kivisszük a kirakatba, sőt. Magamat olyan embernek tartom, aki inkább elkerüli azokat, akikről rossz véleménnyel van, mint hogy kitegye magát vitának, veszekedésnek. Gondolom ismeritek a mondást: ne vitatkozzatok hülyékkel, lealacsonyodtok a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. Annó, 9 évvel ezelőtt volt szerencsém internetes fórumon megtanulni ezt a szabályt.
Természetesen, mint minden normális ember, nem szeretek fröcskölődni, mocskolódni, ok nélkül bántani másokat, idegeneket vagy ismerősöket okolni a saját személyes kudarcaimért.
Miután a grafomán hajlamaimat kiélhettem itt évek óta, nemvolt szükségem arra, hogy számomra unszinpatikus emberekről megjelent cikkek alatt álnéven kommenteljek. Ha volt valami bajom, itt elpanaszolhattam, ha pedig nem, megtarthattam magamnak.
Sajnos, mint kiderült, nem mindenki gondolkodik így.
Én személy szerint, mikor ez a dolog nyilvánvalóvá vált is, csendben próbáltam magam túltenni a sértéseken. Viszont eljött egy olyan pont, ahol igazán teleszaladt a bili.
Ez a pont az volt, amikor a rám irányuló szitkokból Linda is kapott. Itt telt be a pohár.
Gondolkoztunk mit tegyünk. Én arra szavaztam, elég ha elbeszélgetünk az emberrel, aki ezeket a dolgokat írta rólunk-másokról. Nem akartam erről beszélni, se itt, sem sehol.
Györgyi másképp gondolta. Ő talán akaratosabb, határozottabb ember nálunk.
Sajnos ami a bulvársajtóban megjelent, csak a jéghegy csúcsa. Egy tízmondatos cikk nem lehet tényfeltáró a borsban, a velvet sem az oknyomozó újságírás iskolapéldája… Persze, nem is ezért jár hozzájuk az olvasó, az ő feladatuk más…
De, most itt és most: kikérem magamnak azt, hogy olyannal vádoljanak, ami nem igaz.
Először is: ezt az illetőt nem hagytam cserben, mert soha nem voltunk barátok. Munka kapcsolat sem nagyon volt köztünk az utóbbi években. Én sem vele,sem mással érdekből nem barátkoztam. Főleg, hogy nem igazán tudom azt sem, mi előnyöm származott volna a vele való barátkozásból.
Másodszor is: rendszeresen hallgattam ismerősöktől azt, milyen hangnemben és mit nyilatkozott rólam, mégsem fontolgattam bosszút. Ráhagytam.
Harmadszor is: ez az ember nem csak engem, Lindát és Keleti Györgyit illette mindenféle jelzővel, hanem idézem: Karsai Zita igénytelen állat és álszent ribanc, Beke Ivett egy olcsó kurva akinek nincs nyaka és férfi teste van, Voksán olyan mint egy transzfesztita, Kustánci Lia azt sem tudom ki, de olyan szegény, mint egy póniló. Nevetséges! Főleg Kis Hegedűs Réka. Az összes egy pénzért házhoz rendelhető kurva.
Ellenben magáról ezeket írta: gyönyörű törékeny nő, És nem álszent, mint a sok Bódi Szilvi féle…Ő sosem tagadta meg mit csinál!
Szerintem jobb lett volna, ha ezeket sem álnéven írja, megtagadván saját véleményét, hanem a saját polgári nevén, és akkor nem került volna ilyen helyzetbe. Kíváncsi lettem volna, ezek az emberek vajon mivel érdemelték ki ezeket a jelzőket? Kíváncsi lettem volna, meddig folyt volna ez a cirkusz, ha Linda (akinek ezúton is gratulálok a talpraesettségéhez és a lélekjelenlétéhez) ki nem ugrasztja a nyulat a bokorból.
Bátorság volt-e beismerni ezt? Nem, én félelemnek nevezném, félelem a ismeretlentől, attól vajon mit tesz az az ember, akit megbántottunk! Vajon perre megy, vagy hallgat az igazáról? Jobb-e beismernem, vagy rosszabb ha rám bizonyítják?
Nem ez a bátorság! A bátorság az, ha valamit teszel: vállalod a következményeit, nem pedig a legjobb védekezést, a támadást használod.
A bátorság nem hazugság, nem szemfényvesztés, nem önsajnáltatás, nem mosakodás! Nem mások befeketítése és magam fényezése! Nem a mártírkodás, nem… az sem bátorság.
Bátorság az: magad tenni az életed jobbá tételéért, becsületesen dolgozni. Bátorság lenyelni mások sikereit akkor is, ha úgy érzed te többre lennél képes náluk! Bátorság túllépni az irigységen, felülemelkedni a posványon.
…Bátorság volt kitenni ezt most, mert tudom, mit kapok majd a pofámba… De meg kellett tennem: magamért, Lindáért és azokért az emberekért, akik engem sosem bántottak.
1. Mészáros Dóri magasról tojik rá, milyen márkájú a táskája. Főleg, hogy nincs neki csak kettő.
2. Mészáros Dóri tojik a farmerja márkájára is, sőt az legtöbbször lóg a valagán. Néha lukas is. Bár észrevétele szerint minél több a luk, a farmer annál drágább.
3. Mészáros Dóri nem jár celeb partikra. Ha jár is, csak röhögni.
4. Mészáros Dóri még sosem ült Q7-esben, és erre nincs is affinitása.
5. Mészáros Dóri nem jár puccos étterembe, mert feszeng a széken és jobbnak látja főzni.
6. Mészáros Dóri dolgozni kényszerül, mégha azt picsamutogatásnak híjják is.
7. Mészáros Dóri pösze, amit töredelmesen elismer, ezért nem vezethet műsort dísz-celebekről kereskedelmi és egyéb csatornán.
8. Mészáros Dóri szerepelt felnőtt filmben, ami hátrány a celebkedésben, Dubájban sem járt, ami szintén hátrány.
9. Mészáros Dórinak nincs menedzsere, sajtósa és sofőrje, divattanácsadója és szponzorált műkörme.
10. Mészáros Dóri nem akar énekelni, könyvet íratni magáról, fényképezni sem tud. Táncolni sem.
11. Mészáros Dóri olyan zenét szeret, ami ciki.
12. A pasijának egy büdös buznyákja sincs. Azaz van, de az csak arra elég, hogy kifizesse a teszkó felét.
13. Ugyanezen pasi nem vállalkozó, szponzor, csupáncsak villamosmérnök. Az is csak egy félévnyi jövő időben.
14. Mészáros Dóri rokonsága nem kiterjedt, két élő rokona pozíciója: egy tanítónő és egy nyugdíjas.
15. Mészáros Dóri sosem volt nyaralni a kajmánszigeteken, pedig nagyon szeretne, de miután az előzőekben felsorolt vádpontok egyikére se képes, ezért max. a járdaszigetekre vált retúrjegyet.
Le kéne kopognom, de úgy néz ki véglegesen elhárítottuk a trójai problémát.
Köszönhetitek ezt a midgardmedia.hu drága webmasterének, Rollernek, aki háromszor telepítette újra az egész hóbelevancot. Mészáros Dóristúl, wordpresszestűl együtt.
Kaptam egy új verziójú wordpress-t, egy esetleges design váltáson még gondolkodom…
A türelmetekért cserében egy igen komoly ajándékot kaptok.
Redl-Nagy Zoltán fotóművész készített rólam egy képsorozatot egy Honda Goldwing társaságában. Még sehol nem jelent meg, szóval itt debütál nálam a blogon, egy slideshow formájában.
Katt a képre, hangerőt fel, mert zene is szól alatta!
Ha már ennyi keserűség ért mostanában, de ennyi viccel szórakoztattatok nap mint nap, megpróbálom visszaadni a jókedvet. Tudom,hogy szakállas vicc, de ma megint belebotlottam:
Milyen állat a férfi?
- Ha szerelmes, akkor szamár.
- Ha megnősül, akkor ökör.
- Ha nem nősül meg, akkor meg magányos farkas.
- Ha megcsalja a feleségét, akkor hűtlen disznó.
- Ha nem csalja meg, akkor marha.
- Ha a felesége csalja meg, akkor meg szarvas.
- Ha elválik, akkor kivert kutya.
- Ha újra megnősül, akkor… akkora állat nincs a Földön.
Van körülbelül 100 pár cipőm, amit nagyrészt nem hordok, ugyanis nincs hozzá mit felvennem. Bárhova megyek a világban, rögtön a cipőboltok kirakatait lesem. Férfiember legyen a talpán, aki mellettem ezt a mániát elviseli, hihi! A világ pénzét képes lennék cipőre elkölteni.
Miután nem vagyok túl magas növésű, ahogy saját pénzemből az első cipőmet egyedül megvehettem (18 éves voltam) , azonnal egy fa talpú , magassarkú szandált vásároltam. És azóta is gyakorlatilag minden cipőm magassarkú, legyen az edző, papucs, csizma, lábujjközévágós, vagy teljesen zárt.
Tegnapelőtt rózsaszín cipő vadászatra indultam, és zsákmány nélkül értem haza. Egyszerűen azzal problémával találtam magam szemben, hogy ebben a városban nincs az ízlésemnek megfelelő cipő rózsaszínben, ami van, az is megfizethetetlen. Egy boltban találtam retro stílusú parafa talpú szandált, de nem volt a méretemben. És nem is rózsaszín volt, csak piros, fehér csikokkal…. Eh…az eladónő majdnem rámsózta a sajátját, amit már széthordott, (el is volt szakadva) mondván háromezerér odaadja, ne aggódjak, vegyem meg, az új is így fog kinézni, elég ha háromszor veszem fel. Elképesztő… Nők….
A neten böngészve olyan cipőkre bukkanok, hogy valami BOTRÁNY! Ilyenkor elhatározom, hogy azon nyomban cipőboltot nyitok és végre meggazdagszom. Majd rájövök, senki sem fog 100 angol fontnak megfelelő összeget adni egy cipőért, legalábbis az én boltomban tuti. És ilyenkor elkeseredem.
“1972: hasra esik az első nő parafa talpú szandáljában. Milliók követik. ” -Vogue
Szerdán-csütörtökön el kellett ültetnem 35 darab kétméteres tuját. Én szőkenő vagyok, nem kertész, még sosem csináltam ehhez hasonlót. Két napig ástam a zuhogó esőben nagy-nagy likakat a kerítés tövében, M-mel, úgy néztünk ki, mint a sárban fetrengő varacskos disznók. És sikerült! Zseniálisan sorakoznak, akár a zöld katonák, a kerítés előtt. Hólyagos a tenyerem, fáj a hátam. Most imádkozom, hogy ne pusztuljanak ki tavaszra, mert akkor hallgathatom anyámat, aki ugyebár előre megmondta….
Csütörtök este közösgyűlés a régi lakásban. Előre rettegtem, ez egy tíz lakásos társasház az egyik lakó frappáns megjegyzése szerint Diliház. Mondhatni nem sokat tévedett…
Miután senki sem engedte be a másikat a lakásába, a folyosón gyűltünk. (megjegyzésként elmondanám az enyémbe lehetett volna, de fűtés és bútorzat hiányában semmiben sem különbözött a folyosótól, szóval mind1.)
Aki megjelent a 10 lakóból, az vagy nagyon dühös volt, vagy nagyon részeg. (kár,hogy nem volt nálam kamera, de komolyan gondolkodom az ügyön, lehet videóblog lesz ebből! ) Miközben egy leszanált hokedlin ültem a folyosón, hallgattam a hőbörgést, bámultam a penészes falat 3 órán át és kurvára fázott a lábam, azon gondolkodtam, lehet a hátam mögött megrendezik az életemet , mint abban a bizonyos jim carrey filmben és a tv előtt mindenki rajtam röhög.
Pénteken hajnalba keltem, hogy elmenjek egy szettre, aholis délután 2ig ültem a sminkben, mire elkezdtük a munkát. Hatkor végeztem és a dugóba ülve hazafelé jutott eszembe, hogy a helyszínen felejtettem a határidőnaplómat, amiben az életem van bennt! De már nincs idő visszafordulni, haza, gyors zuhany, bőröndbe ruha ki-ruha be és irány a mjuziktelevízsön stúdiója, ahol valami táncolgatást akarnak felvenni, embertelen káosz közepette. Némi értetlenkedés és kiborulás után itt is végeztem, ( ide se hívnak többet) vissza helyszínre, már este 11, határidőnapló magamhoz vétele, szemrevételezés, miszerint nekik még hátra van pár óra, kárörvendés… hehe..
Haza, 4 óra alvás és irány megint egy szett Király Katival!
Amúgy a péntek esti felvétel mégsem lehetett olyan szörnyű , mert visszahívtak jövő hétre adásba egy nagy beszélgetésre. Szóval jövő hét péntek, este tíz körül, MTV, Swung.
Esik a hóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó !!!!!!!!!!!!!!! Gyönyörű!!!!!!!!!!!
az apró betűs megjegyzésben az áll, hogy nincs téli gumim…..
Amúgy lelkileg sokkal jobban vagyok mint pár napja, már tudok nevetni olyan dolgokon, amiken eddig csak sírni tudtam volna.
A hét mottója a számomra, nektek is a figyelmetekbe ajánlom: vigyázzatok a csúszómászókkal, ők sosem esnek hasra!
Na pusz mindenkinek, talán már naponta is fogok írni, attól függően mekkora sikere van egy hivatásos cicimutogató blogjának, LOL!
Nos, ez az én első blogbejegyzésem:) Ezt is megértem… Hónapokon keresztül gondolkodtam rajta, érdemes-e belevágnom. Sokszor, mikor jövök-megyek a világban, és néha szinte egy “brazil szappanoperabörleszk” az életem , azon kapom magam, ez kikívánkozik.
Tegnap óta blogokat bújtam, nézelődtem, csak pislogtam,mert mindenki rettenetes okosnak tünt, első körben pár irodalmi nobelt kiosztottam volna itt ott. Meg is szólalt bennem a pánik hangja: nem kell ezt, kislány, nem vagy te olyan érdekes ember…
De mégis úgy döntöttem, megpróbálom: állok a világ elé. Nem találom a helyesírásellenörzőt, bár még nem is kerestem, tudom, hogy fogok kapni hideget meleget. (remélem inkább meleget, mostanság jobban rámfér! ) Aztán ha mégsem megy, viszlát blog… A lelkesedés jelenleg töretlen, várok valami rém érdekes dolgot, amit megoszthatok veletek, addig is be kell érjétek a mindennapjaimmal.
Nos, én nem vagyok ilyen, ezért mindig csúnyának látom magam, amire ugye a rossznyelvek még jól rá is pakolnak, nehogymár jól érezzem magam. Szóval holnap imádkozzatok értem délután fél3kor, mert ha lehetőséget ad rá a doki, azonnal befekszek én is, majd élő 158 centis gumibabaként reinkarnálódok újra:körzővel rajzolt cicikkel, nyusziszájjal, világító fogsorral, brazil popsival és 50centis derékkal, lengőbordák nélkül. Lehetőleg az agyam is kiműtik. Hátha lesz ekkora szerencsém.
