Még az ősszel csináltunk Marosfalvi Péter fotóssal, website itt: http://www.marosfalvip.com/ egy sorozatot a Playboy fotópályázatára.  Aztán, mit tesz Isten, a sorozat harmadik helyezést ért el a versenyen, a Playboy világa kategóriában.

Így történt, hogy Mészáros Dóri ismét az újságban van, ebben a hónapban.

Trehány disznó vagyok. Ma két teljes órán át kellett porszívóznom a kocsit, akkora volt benne a kosz. A mumifikálódott bonbon, ami még össze is volt taposva az ülés alatt, csak a jéghegy csúcsa. Volt ott minden, még talán halott orosz katona is, az ülésen lévő morzsákból kitellett volna egy kiló kenyér.
Egy teljesen új autóm van most. Végül is elég jó eredmény, nem adtam érte milliókat, elég volt egy nagytakarítás.

Minden pillanatban itt vagy a lelkemben.Bár csak meddő ostoba férfi vágyakozás mégis elpusztithatatlan.DÓRÁnak hivják aki ott van minden álmomban..reménytelen pusztitó évek sodrása után végre RÁD TALÁLTAM,igy van értelme felkelnem reggel,hogy RÁD CSODÁLKOZZAM.Már azthittem minden elveszett és maga alá temet a magyar valóság.De és ezért nem lehetek elég hálás,te utat mutattál.Lényed forró varázsa megperzsel minden éjjel.ÉS azért vagy,hogy hitem ne essen széjjel.Ott leszel velem ha üt az utolsó óra.De ezt se bánom majd,ha velem lesz MÉSZÁROS DÓRA.. Saját vers.ha gondolod majd a blogodban leirhatod hogy tetszett e neked.puszi Szabolcs

Kedves Szabolcs, nem győzöm hangsúlyozni, lehet megjegyzést fűzni a blogbejegyzésekhez is!

Itt, ha rákattintasz a “hozzászólás” szóra, minden bejegyzés alatt van egy, ide is tudsz írni… Ezt üzenem nem csak Neked, hanem a többieknek is, akik a vendégkönyvemben próbálnak beszélgetni. Beszélgetni itt lehet….

“Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.

S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.”

Zelk Zoltán

Indul a hajóóóóó!

Elkészült. Most már őt is lehet faggatni, kérdezni…   Természetesen teljesen más lesz, mint az enyém. Ő nem akar rám hasonlítani, más stílust alakít ki, ezért nála nem lesznek versek, se mástól se tőle, nem lesz  sírás, önsajnálat, depresszió, emóóóóó és világmegváltás.  Ha hozzá mentek, teljesen mást találtok majd, mint nálam, hálistennek. Ja, ha ott is elindulna az emóskodás, nagyon gyorsan vigasztaljátok meg!!!

UPDATE: nem hiszem el, hogy bármit képes vagyok elkiabálni. A mai nap fényében a no emóra nem mernék mérget venni. Sorry, Linda…

Teljesen be vagyok sózva! Iszonyúan izgulok! Holnap megyek doki bácsihoz, de nem egyedül! Elkísérek Valakit, egy számomra nagyon fontos embert, de ha már ott vagyok, lesz egykét kérdésem nekem is.
Miután a kedvenc sorozatom a NIP/TUCK, és a hobbim mindenféle plasztikai műtétről való kiokosodás, magamat beleélés, majd lebeszélés, ezért minden ilyen terv hatalmas elánnal tölt el!
Azon mulattam ma, hatalmas telefonálgatás közepette, hogy annyira be vagyok stresszelve, mintha velem történne mindez… Már alig várom, hogy láthassam a végeredményt és azt mondhassam annak a Valakinek: HŰŰŰŰŰŰŰŰ, ÁÁÁÁÁÁÁ, ez gyönyörű lett…. dobjak egy hátast, majd mondhassam azt, hogy menj a fenébe, nekem is kell ilyen…
Nem telik bele pár hét, fel kell készüljetek, mert bizony hat lóval kell visszavontatnotok a sebészet elől, ott fogom verni az ajtót, hogy engedjenek be…
Bár mostanában minden ilyen jellegű tervemen kiborul a környezetem, (fotósok,megrendelők,barátnők egyaránt) én sajnos olyan ember vagyok, akinek az önbizalma a bányászbéka segge alatt van jópár kilométerrel. A szakmában sok mindenki rendelkezik akkora önbizalommal, hogy saját magának nem köszönne, ha módja lenne rá, sőt az arcához a templomajtó mindkét szárnyát ki kéne nyitni, ha járna templomba egyáltalán….
Nos, én nem vagyok ilyen, ezért mindig csúnyának látom magam, amire ugye a rossznyelvek még jól rá is pakolnak, nehogymár jól érezzem magam. Szóval holnap imádkozzatok értem délután fél3kor, mert ha lehetőséget ad rá a doki, azonnal befekszek én is, majd élő 158 centis gumibabaként reinkarnálódok újra:körzővel rajzolt cicikkel, nyusziszájjal, világító fogsorral, brazil popsival és 50centis derékkal, lengőbordák nélkül. Lehetőleg az agyam is kiműtik. Hátha lesz ekkora szerencsém.

Még szerencse, hogy meg tudtam vásárolni egy adag remitendát a Playboytól, aminek egy része a csomagtartóban várja a sorsát. Szombaton a sofőrömet megmentette egy dedikált példány, 10ezer helyszíni bírságtól és 4büntetőponttól.

Persze kellett hozzá a személyes bájom és rábeszélőkészségem, de a morcos rendőrbácsi végül elmosolyodott és megúsztuk egy ejnyebejnyével és egy legközelebb figyeljenek oda dorgálással.

Pffff. Kaptam most egy levelet: felülbíráltak és visszaengedtek a fészbúkra. Egy félig kilógó mellbimbó volt az ignorálásom oka.
Most két regisztrációm lett, az egyiken a halak és kutyák-macskák tobzódnak, a másikon egy farm virágzik rózsaszín tehenekkel és malacokkal.
Nem tudom mitévő legyek… nem jó ez így.

(sajnos valószínűleg a farm megy a levesbe, mert a régi regemen több az ismi, és jobban tudom magam promótáni, hatalmas sikerrel, mert már az összes létező országba meghívtak minket erotikakiállításra.)

Lassan belejövünk a fotózásba. Lámpák birtokában sikeres a művelet, köszi Ferike! Lesz még többi is és jövő héten még több és több.

Ez az elmúlt egy hét termése, miket képesek emberek beírni a keresőkbe. Ezekkel a keresőszavakkal is eljutottak hozzám emberek az elmúlt 7napban.

méjszáros dóra fotói
mÉszÁros dÓri fellÉpÉs
pamela anderzon porno kepei
bedagadt nyelv
hónalj borotválás videó
valaki őltőzős pókember
anyu topleszben
őreg emberszex
vers egy menyétről
meztelenül az orvosnál
nöi feltünési viszketegség itt blog
nők basznak pónilóval
nagyarcú mellé egy jó beszólás
csádör klipp
zeneszek tanulok zenesz akarok leni
hogyan lehetsz vámpír
mészáros dóra mesztelen képek
www…drága..dora…erotkús..hú
fekete pÁko kislÁny vigyÁz elnehibÁzd
parafa talpu kőtős szandál

Ha rossz napom van, csak megnézem a statisztikát. Szanaszét röhögöm magam. Mondjuk, ha jobban belegondolok, inkább sírni való, amikor kiszól a gödörből a lyuk.

Tegnap voltunk a Mentsvár-nál, ahogyan ezt az előzőkben írtam.
Köszönjük Ruhrcinak, aki nemcsak konzervet adott, hanem az eleség szállításával is besegített. Köszönjük Scaryguy-nak, (akinek konzervjei három napig csapódtak ide-oda a csomagtartómban, míg lekerültek Kecskemétre, hahaha). Köszönjük Bullfrognak is a hozzájárulást.
Amit viszont mélységesen sajnálok az az: több tízezer user látogatott el a blogomra az előző hetekben. Valahogy mégsem csörgött a telefonszámom, hogy bárki is akart volna adni egy félkilós kaját. Persze, arra azért volt példa, hogy felhívtak, beleordították, hogy kurva vagy és lecsapták. Egy állatvédő honlapra is kikerült a felhívásom, de még aznap levettette valaki. Nem segített Röfi hatásos fotója sem. No comment. Valahogy nincs is kedvem ezt elemezni tovább. Plusz egy rohadt csomó van a gyomromban attól, hogy míg ezt a posztot írtam, a tévében azt elemezték, hogy 300ezer egy jegy az operabálba és ki volt ott és milyen rongyban… Erre bezzeg jut ebben az országban….
Amikor tegnap leértünk a menhelyre, még a kapuig nem jutottunk el, már egy kutyába botlottunk, akiből ömlött a vér, összekaptak a kennelben. Épp a kórházba szaladt vele a menhely dolgozója. Míg a kaját pakoltuk egy malamut kutyát hoztak be, akit szanaszét rugdosott a “gazdája”. Ezek után körbe sem tudtunk nagyon nézni a ketrecek között, mert érezhető volt a feszültség a levegőben. A kutyák idegei pattanásig voltak feszültek, ilyenkor ha kirobban egy verekedés, az akár halálos kimenetelű is lehet… A lányok hoztak nekünk egy szeretgetésre vágyó Nebulót, akit Linda elhalmozott jutalomfalattal, és meg szétdögönyöztem. Szörnyű volt látni, mennyire vágyott a szeretetre, egyszerűen egy simogatástól a mennyekben járt.

Még egyszer köszönjük a hozzájárulást a nevesített emberektől. Tanulság az, ha legközelebb ilyet szervezek, felhívom a barátaimat és lemegyünk velük. Felesleges túráztatnom magam itt a blogon. Drága 40.000 olvasóm, a felhívás óta, dugjátok a seggetekbe a havas fotóimat, csámcsogjatok a facebookos halaimon, szidjátok édesanyámat a velveten, és írjátok be a keresőbe a leggyakoribb keresőszót a statisztikámból: mészáros dóra ingyen.

Magyarország, én így szeretlek.

Aki most hozzászól a témához, az követi el a 8000. kommentet!
Majd virtuálisan pezsgőt bontunk, jubilálunk és gratulálunk egymásnak!
Nélkületek nem lenne ez a blog. Néhanapján “csak” 600-an vagyunk egy nap, néhanapján 11ezren. Attól függ, mekkora a botrány…

Köszönöm, hogy elviselitek a depresszióm, hogy osztoztok az örömömben. Hogy velem virrasztotok álmatlan éjszakáimon. Köszönöm, hogy elolvassátok kedvenc verseimet, meséimet és nem röhögtök ki, ha néha saját szerzemény is előkerül.
Köszönöm a kitartást, az olvasást és azoknak is a részvételt, akik csak jönnek és mennek…

“Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt.”

“Lájkollak” Titeket!

Mindenki megnyugtatására közölném: tisztában vagyok vele, hogy a virtuális neveldékben: ólakban, kertekben és happy aquariumok-ban nem élnek igaziból a lábasjószágok.

De jogomban áll elhinni, hogy igen és lelkesen etetni, itatni, simogatni az összes árvát…

Ma este Scaryguy adott nekem egy szakajtónyi kutyakaját. Szombatig még lehet überelni!

Farmer, póló, pulóver, overál, két zokni. Majd ketten rángattak bele a ruhába. Miután kipréselték belőlem a levegőt, úgy éreztem magam, mint egy tálcás csirke az osönben.

Hátamra kaptam palackot, a derekamra ólmot, a fejemre egy sisakot. Még sosem vettem így levegőt, csövön keresztül, egy fém búrával a buksimon. Némiképp rám tört a klausztrofóbia.

Így eresztettek a Duna jeges vizébe. Derekasan bevallom, kapaszkodtam a létrába és kétszer is elszámoltam háromig, mire le mertem bukni a víz alá.

És most ismét töredelmesen bevallom, úszni bizony nem tudok és emiatt egy kádnál nagyobb terjedelmű folyadék láttán aggodalmasan pislogok. Ami másnak derékig ér, az engem ellep. Túléltem. Türelmesek voltak velem. Jó élmény volt. Köszönöm nekik: Szökőár Ipari Búvár, Alpinista és Építő Kft.

Azt tudjátok-e, ha ők (ipari búvárok) nem lennének elég sok minden nem úgy működne, mint ahogy kellene? Hidak, építkezések, víz alatti robbantások, felderítések. Eldugulnának a szennyvízelvezetők, csatornák és még sorolhatnám… Szóval ők nagyon fontos munkát végeznek és ez a munka sokszor nagyon veszélyes! Jó tudni, hogy vannak emberek köztünk, akik képesek ezt elvégezni. Őszintén csodálom ezt…

Táncolj a vékony jégen is át velem
Érezd, ahogy széthasad
Az idő és a rend
Nem kell, hogy értsd
Nem kell, hogy élvezd,
Csak hagyd, hogy a vágy járjon át
Hogy az életeddel játssz
Hogy kockáztass mindent
Ami csak várhat még rád

Bonanza Banzai

Holnap megint valami bődületes marhaságba hagytam magam belerángatni.

A Csepeli Vízműnél búvár ruhában fogok a jégen bucellázni, egy imitált bevetés során  jégbe fagyott hajókat mentek.

Lassan kezdem azt gondolni, van baj a fejemmel. 

Dokumentálom, hátha odaveszek, maradjon valami az utókorra. A temetésemre van pénz félrerakva, a házat lehet viszi a bank…

“Az első nap arra volt jó,
hogy mindent elfelejtsek;
a második arra, hogy
mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó
és megszületett a sejtelem,
hogy mostmár mindig esni fog,
homlokodtól a szádig,
szádtól az ágyékodig,
végig a tested hosszán,
végig az életemen.

Havazni fog a mennyezet,
a telefonkagyló, ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég,
ha hátranézek.
Megrekedt fák és
megrekedt kazlak közt is
csak a hó kísértete kószál…”

“Hullnak a pelyhek egyre-egyre,
fehér körökben keringőzve,
szempilláidra zuhannak,
elalélnak és meghalnak.
Nézem a pillád lágy ivét,
mint gyönge virágkeritést,
s mögötte azt a kertet,
mely télben is melenget.
Csendes az este, menjél be,
hullongó álom hintsen be,
öröm száll a pelyheken;
hóhullás a szerelem.”