Igen, rég jártam erre… de meg volt az oka.
Dolgoztam valamin, egy nagy vágyam megvalósításán, aminek az eredményét alant látjátok. Íme az új életem…
|
Nyugodj békében a többiek között. Köszönöm neked, hogy elénekelted az érzéseimet…
We only said good-bye with words I go back to us I love you much Azt mondják, minden betegség lelki eredetű. Pl. a “ki nem mondott” szavak torokfájást okoznak. Tegnap kimondtam őket, mert nyomták a lelkem. Erre most már nemcsak a torkom, a szívem is fáj… :/ fasza… Töredelmesen bevallom, az elmúlt pár hónapom nem volt könnyű… a végére úgy elvesztettem önmagam, hogy még most is keresem. …bízom benne, hogy meglelem, legyen bárhol, talán “itt lesz a szekrényben Kívánjatok szerencsét nekem. Rámfér. Az egyetlen férfi aki őszintén, feltétel nélkül szeret engem: négylábú, buzi és mindamellett Bugyikának is hívják. Anutááám szintén mentett macskája, Borzi már nem borzas, mert deréktól lefelé egy darab szőre nincs. Múlt héten horroráron vettek tőle vért és allergiavizsgáltak, ma megjött az eredmény. Borzi minden létező atomra és molekulára, kajára, tejre, porra és bolhára allergiás. Az agyvérzés szélén egyensúlyozok… az, hogy én minden takarítás után úgy nézek ki, mint a ki mérgesszömörcébe esett (poratka) az egy dolog… de hogy ugyanez egy macskánál is, nemáááár. Idióta egy világ már ez, a macskák már tejet sem ihatnak… Kedves Újságíró, Szerkesztő! Többen kérték, hogy nyilatkozzunk, de mi nem nyilatkozni szeretnénk, hanem az éhező kutyákon segíteni. Kérjük, hogy olvassa el, és ha lehet, publikálja a csatolt közleményt, melyben Maria Bellucci barátnőmmel mondjuk el a véleményünket arról, ami ma történt. (Emlékeztetőül: http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/03/31/maria_bellucciek_kiakadtak_zimany_linda_millios_kutyajan/ ) Köszönettel: Mészáros Dóra: playmate, striptease-táncos
5 zsák tápot nem tudunk összeszedni az éhező kutyáknak! Hétfőn jártunk Kecskeméten a Menhely az Állatokért Alapítványnál, előtte a facebook-on (http://www.facebook.com/DoraMeszarosPersonalPage) kértem mindenkit, hogy segítsen, mert éheznek a kutyák és segítségre van szükségük. Aztán jött a hír, hogy Pakson rettenetes a helyzet, én pedig borzasztóan rosszul aludtam, mert azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogyan segíthetnék még ezeken az állatokon. Reggel a kávéval a kezemben a gép elé ültem, erre belebotlottam a hírbe, hogy Zimány Linda egymillió forintos kutyát akar. Talán így érthető, hogy ez a hír nálam és Marcsinál is kiverte a biztosítékot - de nem irigységből!
Tévedés ne essék, nem vagyunk irigyek Lindára, nem is ismerjük őt, csak látásból, semmi jogunk beleavatkozni abba, hogy milyen kutyát szeretne - csupán nap mint nap azzal szembesülünk, hogy nyomorognak, éheznek a menhelyen lévő állatok, és szinte senki nincs, aki segítene nekik! Én amikor lent vagyunk valamelyik menhelyen (erről többet a blogomban lehet olvasni: http://www.meszarosdora.hu/wordpress/), akkor a szívünk szakad meg, mert mindegyik kutya sír, legszívesebben az összeset hazahoznám - de ezt nem tehetem, már csak azért sem, mert befogadott macskáink vannak. Olyan módon segítek, ahogy erre képes vagyok: táppal, illetve kétkezi munkával - vagy ha kell, a testemmel, arcommal, nevemmel. Amikor a Fehérkereszt Állatvédő Liga pár hónapja felkért arra, hogy tiltakozzunk az ellen, hogy a szőrméjükért legyilkoljanak állatokat, akkor is gondolkodás nélkül elvállaltam, és lettem a kampány egyik “arca”. A fotók láthatóak a Fehérkereszt oldalán.
Én annak örülnék, hogy ha Zimány Linda a celebritását, ismertségét - a maga eszközeivel - még inkább az állatok javára hasznosítaná. Tudom, hogy támogatott már állatokat, de ha valóban szeretne egy ilyen különleges kutyát, akkor gondoljon arra, hogy ő minden tettével és mondatával példát mutat másoknak. Bár nincs ebbe beleszólásunk, de végtelen örömmel vennénk, ha csatlakozna az állatvédelemhez úgy is, hogy addig is, míg nem kapja meg a kutyát, más négylábúakat támogat. A paksi menhelyen éhező kutyák, vagy a kecskeméti Menhely az Állatokért Alapítvány (http://www.menhely.eu ) pártfogoltjai nagyon hálásak minden falat élelemért - és addig is simogathatná, sétáltathatná őket, játszhatna velük - ezzel pedig követendő példát mutathatna mindenkinek! Állatok élete múlik nap mint nap azon, hogy van-e elég támogató, van-e elég példamutató ember! Nekünk sajnos most sem sikerült elég tápot szerezni, hiába kértünk innen és onnan - de hiszem, hogy ha Linda az ügy mellé állna, akkor jó pár hétre megoldódhatna valamelyik menhely élelmezése.
Nem vagyunk irigyek a kutyájára, biztos nagyon jó helye lesz a kisállatnak Lindáéknál - csak arra kérjük őt, hogy segítsen a többi, gazdátlan kutyán is! Kérjük Lindát, hogy akár velünk (ennek nagyon örülnénk), akár önállóan támogassa valamelyik állatmenhelyt - hiszen azt már látjuk, hogy a kutyákért rajong. Segítsünk közösen!
Mészáros Dóra, Maria Bellucci
Web: www.meszarosdora.hu email: info@meszarosdora.hu Nos, jelentem, sikerült némi kaját összetarhálunk. Azt kell mondjam, szégyenszemre csak 3 embernek köszönhetem meg a segítséget, név szerint: Bölcskey Mihály, Varga Gábor és Maria Bellucci tesókám. ♥ Délután érkeztünk oda, és alig bírtunk elszabadulni, mert az összes kis négylábút mind meg kellett simogatni. Megint félórás gyötrődésbe tellett egy drága kis szőrös kiválasztottamat visszatenni a ketrecbe. Elhoztam volna, minden további gondolkodás nélkül, ha Kiscsíkos úrhölgy nem lenne egy igazi szemétláda… féltékeny, gonosz kis púposkodó. Rendszeresen bántja az új betolakodókat. Egy barátnőm kiskutyájának kishíján kikapta a szemét. Nem tudom mitévő legyek vele, nevelhetetlen… De aki szeretné helyettem elhozni a kis drágát, itt van: nagyon cuki…igazi szobakutyus, hónaljalácsapós kis uraság. Tataratatttara…. közhírré tétetik: NA AKKOR EZENNEL ITTEN EZT A HULLAHÁZAT VÉGÉRVÉNYESEN MEGSZÜNTETEM! Kecskemétre megyünk hétfőn, jujjjjj, ha megtudjátok miért, nagy öröm lesz! :) Tök jó dolgot fogok csinálni hamarosan és nagyon boldog vagyok! Az új munkámról jövő héten tudok konkrétumot mondani, de elöljáróban annyi, hogy aki szereti a rockzenét, annak hatalmas meglepetés lesz, aki meg nem , azzal megszerettetem… ólmos éjszakákon ébren Pénzen vehetsz házat, de otthont nem, vehetsz ágyat, de álmot nem. Kínai közmondás „Jól vadásztál? Mondd el nekem.”
Farkasok….Veresegyházon megmentik őket, vigyáznak rájuk. Bőrükből nem lesz szőrme, és falkában élhetnek, a mezőn és a fák között, a vackukban. Nem ketrecben, kétszerkét négyzetméteren, a saját ürülékükben róják a örök köröket. A Fehérkereszt Állatvédő Liga megadja a tiszteletet, ami jár nekik. Mert bizony hozzám hasonló módon, akad még olyan ember itt, aki tiszteli az állatokat. Nem tárgyként, látványosságként, ennivalóként, státusszimbólumként, vagy alattvalóként. A Medveotthonban jól érzik magukat. Bár a szemem előtt tépték szét a döglött nyulat, még ezt is elnéztem nekik. Szó szerint… mert nem mertem odapillantani. A Szőrme Mentes Világnap közeledtével örömmel fogadtam el a felkérést, amivel megtiszteltek a magyar állatvédők. Így talán egy porszemnyi segítséget tudok nyújtani abban a harcban, amit önmagaménak is érzek. A szőrmeiparban világszerte képesek még arra a kegyetlenségre is, hogy állatokat élve megnyúznak. Sok mindent nem tudok tenni ez ellen, mint hogy nem hordok valódi szőrmét, valamint segítek a Fehérkeresztnek egy reklámkampányban. “Ketrec volt bölcsőm nekem, Azért van annak valami diszkrét bája, mikor rájőve, hogy egy hónapja lejárt műszakijú kocsival közlekedek, sunnyogva osonok a teszkóig esténként. Majd drágámat ráveszem, hogy vigye ki kerepesre vizsgáztatni “a zöreg óódit, ő reggel 6.30-kor kel, a hidegbe fagyoskodik a műhelynél, várva, hogy visszahozzák pestre, jól megfázik, majd délután a kocsiért menve mosolyogva hozza a kulcsot a szerelő… Nem bírom a koránkelést…. A kíváncsiság egyeseket arra késztet, hogy felfedezzék Amerikát, másokat meg arra, hogy az ajtó mögött hallgatózzanak.” (Jose Maria Eca de Quinteros) Én nyitva hagytam ezt az ajtót, gyertek bátran, mindenkit szívesen látok. De benne van a pakliban az is: aki kíváncsi, hamar megöregszik… Ez egy “sajtóhelyreigazítás” , szól annak a tetovált bokszolónak, aki oly szívére vette a tegnapi depressziós kirohanásom… Szeretlek, szeretlek, szeretlek, Minden percedet csókolom, Szabó Lőrinc Kamaszkoromban a kollégiumban a negyedikesek egyik emeleti termében olvastam egy padba vésett verset. Nagyon megfogott benne valami… Azóta eltelt 18év. Most eszembe jutott, mintha értelmet nyert volna… agyamba fejest ugrottak tegnap éjjel ezek a sorok. Szinte magam előtt látom, ahogy az ódon, öreg pad sok mindent megélt lapján fájnak a tollal keservesen vésett betűk… mennyire tudott fájni akkor minden, és hogy túlcsordult az öröm… minden érzelem oly intenzíven élt. Hiszen kamaszok voltunk, éltük az életet, megváltottuk a világot, álmodtuk a jövőt… Most ha számadást vetek, mi az mi megvalósult abból, amit elgondoltam magamnak… elgondolkodtat. Rájöttem, nem nőttem föl teljesen. Nem komolyodtak meg az álmok, nem nyugodtak le hullámok. Van amit más szemmel látok, talán már pénzt is keresek, napi szinten foglalkoztatnak “felnőtt problémák” lásd csekkek, papírok, hitelek etcetera… De mintha még ugyanúgy keresném a helyem a világban, mint akkor… viszont rettegek, mert az időm lassan fogy. Már nincs előttem tengernyi, mint akkor, régen. Már nem mondhatom, óóóó, majd ha húsz leszek, ha huszonöt… Ó, a francba… És tudom, ezt most olvasni fogja sok ember aki megért, sok kárörvendő is talán. De nem baj. Régóta írtam ezt a blogot, sok mindent megosztottam Veletek. Jót, rosszat. Talán amikor igazán baj volt, csak versben utaltam rá. Sosem mertem nyíltan vállalni bizonyos problémákat. Féltem attól, erősítem a sztereotípiát, ami a magunkfajta “lényeket” körbeveszi. Most mindegy. Nem fáj Kedvelek valakit - Síromra ez jön, más semmi: (Altenberg, ford. Karinthy Frigyes) Sötéten hátat forditasz Sugárzó párkányon futunk, a rebbenő való fölé! Most kényszerítlek, válaszolj, Pilinszky János Éppen meghasonulásban vagyok saját magammal. Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, Azóta egyre fürdök a roppant tengerek Mert kékes színüket átfesti drága mámor S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva, S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen, És át sok hónapon, mint ha dagály robog S találtam tengeren túl s alúl a horizonton Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék S olykor a minden tájak únottja, pólusok S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékűl, Bitang deszkám belepte a villamos medúza, Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, - De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte, Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja, Tóth Árpád |
||
|
Mészáros Dóra Blog © 2012 Minden jog fenntartva. Tilos a blog bármely fotójának, írott anyagának vagy részletének a szerző írásbeli engedélye nélküli újraközlése. |
||
Legutóbbi Hozzászólások